Ezt a fogadalmat a nagy járványok idején tették a helyiek, amikor szinte állandóan szólt a lélekharang, és a település folyamatosan gyászolt.

Pénteken a Kálváriadomb meghitt csöndjében különleges koncertélménnyel gazdagodott az emlékező közösség, majd másnap este a hívek gyertyás körmenetben, imádkozva érkeztek a több száz éves temetőkertbe, végül vasárnap a Fájdalmas Anya-búcsún püspöki misével, körmenettel zárult az ünnep. A szentmise végén a képviselő-testületi tagok ünnepélyes ígérettétele is elhangzott.

Maga László plébános a búcsúi mise elején arra kérte a híveket, imádkozzanak az idén ezüstmiséjét ünneplő Palánki Ferenc főpásztor életéért, papi hivatásáért.

A megyéspüspök ezt a hétvégét választotta ki a polgári egyházközség kánoni látogatására, amely során találkozott a testület tagjaival, valamint a Fájdalmas Anya-búcsún a hívekkel is. Palánki Ferenc a vizitációk sorozatát a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megalapításának 25. évfordulóján kezdte el, azóta számos közösség életét közelebbről is megismerte.

„Láttam a folyót, melyen minden embernek át kell mennie, s a folyó neve szenvedés. Láttam a hajót, amely átvisz a folyón, és a hajó neve szeretet” – Seregély István érsek atya mély értelmű gondolatával kezdte homíliáját a megyéspüspök. – Mindannyiunknak át kell menni a szenvedés folyóján, keresztet kell hordozni, de nem mindegy, hogyan vagyunk jelen küzdelmeinkben. Sokszor megkísért bennünket az Isten elleni lázadás, kérdőre vonjuk Őt, miért engedte meg a szenvedést, ahelyett, hogy azt kérdeznénk Tőle, mit akar nekünk üzenni a bennünket ért nehézségekkel.

Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása óta értelmet nyert a szenvedésünk. Ő nem a szenvedést, hanem bennünket szeretett, ezért vállalta értünk a keresztáldozatot. „Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,8). Kiüresítette magát, hiszen valóságos emberként jött a világra – hogy átélje sorsunkat, közösségre lépjen velünk, egy legyen közülünk –, és közben valóságosan Isten is maradt. Harminc éven keresztül egyszerű ácsmesterként élte az életét – emlékeztetett a püspök, és kérte, gondolkodjunk el ezen, érintsen meg bennünket hivatásunk, hétköznapi munkánk, szeretetből másokért hozott áldozatunk vállalásában. – Nem legyőzni, hanem szolgálni kell embertársainkat. Az igazi győzelem az önmagunk fölött aratott győzelem, amikor megtagadjuk magunkat és mindennap hordozzuk keresztjeinket. Tekintsünk a keresztre és megszabadulunk a bűneinktől, megkötözöttségünktől!

Palánki Ferenc a keresztről mint Isten végtelen szeretetének jeléről beszélt. Rámutatott: az édesanyák sem kivégzőeszközt rajzolnak gyermekeikre, amikor megtanítják őket a keresztvetésre, hanem Isten szeretetének jelét; ezt a szeretetet kell megélnünk a hétköznapjainkban.

Jézus Krisztus karjai azért voltak kitárva, mert a szíve is ki van tárva minden ember felé – elmélkedett a főpásztor. – János apostol Istenről szóló tanításában arra is figyelmeztet, hogy Jézusnak még a kereszten, a szenvedése közben is gondja volt ránk. Gondoskodott édesanyjáról, akit rábízott a szeretett tanítványra és ránk. Jézus nem csak passzív elszenvedője a keresztnek, Ő haldokolva is másokra figyel, mert ez a szeretet.

Az a kérdés, hogy a szenvedéseink, az áldozathozatalunk alatt hogyan viselkedünk. Másokra figyelünk vagy saját magunkra? Mindezt szeretetből tesszük, vagy dohogva, lázadozva? „Áll a gyötrött Istenanya”, szól a szekvencia Mária fájdalmáról, amely a Szűzanya magatartására enged következtetni. A Jézus keresztje alatt álló Mária nem esett össze, nem magára figyelt, hanem Jézusra. Ő adta neki azt az erőt, hogy állva tudott maradni. Állva tudunk-e maradni a szenvedéseinkben, a fájdalmainkban? Elég erős-e a hitünk ahhoz, hogy megtartson bennünket minden helyzetben, és ne magunkra figyeljünk, hanem azokra, akiket szeretünk? A mai ünnep üzenete: a szenvedésen mindenkinek át kell menni, de ami átvisz ezen a folyón, az a szeretet – hangsúlyozta a püspök.

Tudnunk kell, hogy a világ – amit sokszor elítélünk – nem a politikai, gazdasági vagy saját egzisztenciális helyzetünktől változik meg, hanem attól, ha mi megváltozunk. Magunkon kell tehát kezdeni a változást, viszonyítási alapnak tekintve Jézus tanítását, valamint példaképünk és közbenjáró segítőnk, a Fájdalmas Szűzanya magatartását, akinek az élete mindig Jézusra mutat. Mária annak örül, ha gyermekei figyelme középpontjában a Fia áll. Mutassuk meg, hogy Máriának jó gyermekei és Jézusnak jó követői vagyunk, merjük felvenni keresztünket mindennap! Ne azért mert szeretünk szenvedni, hanem mert szeretjük a ránk bízottakat – biztatott Palánki Ferenc.

A polgári Kálváriadomb történetéről ITT olvashatnak bővebben.

Szöveg és fotó: Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír