Nemzetmegtartó felelősségét, magyarsághűségét, a nemzeti múlt iránti tiszteletét kifejező szándékkal nemes kezdeményezést vált valóra 2003 óta minden esztendőben az erdélyi, Fehér megyei nagyenyedi magyar közösség.

A Dr. Szász Pál Egyesület szervezésében évente augusztus 20-án felkeresnek egy-egy Árpád-kori települést, ahol már a történelmi próbák miatt fogyóban van a magyar közösség és temploma is veszendőbe került, s ott ökumenikus istentisztelettel emlékeznek meg Szent István szellemi-lelki örökségéről. Idén a szásznagyvesszősi  templomban gyűltek össze katolikusok, reformátusok, unitáriusok Nagyenyedről és a környék apró falvaiból.

A szórványzarándoklat 2003-ban Marosszentimrén kezdődött,

majd évenkénti sorrendben

Magyarigenben,

Verespatakon,

Alvincen,

Boroskrakkóban,

Abrudbányán,

Sárdon,

Magyarszentbenedeken,

Asszonynépeiben,

Szászsebesen s az idén

Szásznagyvesszősön folytatódott.

A megemlékezések célja felmutatni, hogy az évszázadok zivataraiban nagyon megfogyatkozott Fehér megyei magyarság élni akar, erősíteni szándékszik hitét a megmaradásban, ápolni szeretné épített örökségét.

Marosszentimre, az első felkeresett hely XIII. századi kis falu. A reformáció idején reformátusok vették át a templomi szolgálatot, s a XX. század elejére, a trianoni csonkítás után fokozatosan elfogyott magyar lakossága, megfogyatkozott gyülekezete. A templomépület is leromlott, európai ritkaságú freskói ma is az enyészetnek vannak kitéve. Jékely Zoltán híres verse (A marosszentimrei templomban), mely erről a drámai pusztulásról szól, ezért mottója lett a nagyenyediek kezdeményezésének, hogy évente egyszer, a Szent István-napokon felkeressék Isten elhagyott hajlékait és töltsék meg jövőt remélő, imádságos lelkülettel.

Szásznagyvesszős XIV. században alapított település, katolikus közösség élt itt is, majd a reformációban protestánssá lettek. Ma már a településnek csak a 6 százaléka magyar ajkú, a faluban már csak 18 református magyar ember él.

Az idei ökumenikus istentiszteletre érkezett hívek Gudor Botond, a nagyenyedi egyházmegye esperese, gyulafehérvári református lelkipásztora, Csécs Márton Lőrinc, torockói unitárius lelkész, Táncos Levente György dicsőszentmártoni római katolikus plébános, Simon János, szásznagyvesszősi és Nagy Ferenc szőkefalvi református lelkipásztor szolgálatával imádkoztak. Igét hirdetett Gudor Botond esperes.

Az ökumenikus megemlékezés jeles eseménye volt, hogy a nagyenyedi származású, ma a Veszprém megyei Peremartonban élő és alkotó festő- és grafikusművész, Holányi Julianna ajándékaként grafikai kiállítással is gazdagodhatott az ünnep. A művésznő elkészítette az eddig felkeresett szórványtemplomok tusrajzait. A képeket a kórus karzatán állították ki, s folyamatosan bővülő vándorkiállításként viszik majd tovább az ünnepelt településekre ezentúl.

A tárlatot a nagyenyedi származású Rácz Levente, a szórványzarándoklatok elindítója, a kolozsvári Sapientia egyetem munkatársa nyitotta meg. Rámutatott: a mai nemzedékek sajnos megfordítani már nem tudják a több évszázadon át kialakult, számunkra hátrányos demográfiai helyzetet; mindössze abban reménykedünk, hogy a hanyatlást meg tudjuk fékezni közösen. Éppen ezért feladatunk, hogy Fehér megyei szellemi végvárainkba zarándokolva a mindenkori magyar egységet és összetartozást erősítsük.

Toldi Éva/Magyar Kurír