„Látom Őt, de nincs még itt,
nézem Őt, de nincs még közel.
Csillag támad Jákobból
és királyi pálca kél fel Izraelből”
(Számok könyve 24,17)

Karácsony fénye térben és időben is bevilágít mindent. Ha a világ bármely pontján kimegyünk az utcára, azt látjuk, hogy többé vagy kevésbé, de mindenütt ott vannak az ünnep díszletei, hozzávalói. Egy hívő embert kevéssé érdekelnek a karácsonyi füzérek, hiszen ezek csak „hangulatforrások”. Azonban Jézus születésnapjának ünnepe a világ történelmének múltját és jövőjét is beragyogja.

Egész adventben olyan szentírási szakaszok sorakoztak az Egyház olvasmányrendjében, amelyek jövendölésekről, előképekről és azok beteljesedéséről szólnak. Az ősi „homályos” szövegek karácsony fényében nyernek igazi értelmet: amit Isten megígért az Ószövetségben az „atyáknak”, azt Jézus Krisztusban, beteljesítette, betartotta. Ez volt Jézus „egzegézise”, Szentírás-magyarázata (Jézus az emmauszi tanítványoknak „Mózesen kezdve valamennyi prófétánál megmagyarázta, ami az Írásokban Róla szól”, Lk 24,27), és ez az Egyház bibliaértelmezése is, a „sensus plenior”, azaz a „teljesebb értelem”.

Így karácsony, Jézus Krisztus születésnapja elsősorban nem érzelmi jelentőségű – természetesen azoknak, akiknek fontos az Evangélium – hanem az értelemhez szól, a jövőre vonatkozik. Ha egyszer Isten Jézus földi születése által beteljesítette a régmúltban tett ígéreteit, akkor teljesíteni fogja azt is, amit Krisztus ígért: „Íme, hamarosan eljövök” (Jel 22,7) és magammal viszlek titeket.

Minden karácsonykor Krisztus kettős, vagy inkább hármas eljövetelét ünnepeljük. Egyrészt az elsőt, amikor Isten Fia valóságosan megszületett a „194. olimpiai szakasz idején, 752 évvel Róma város alapítása után, Octavianus Augustus császár uralkodásának 42. évében” (a karácsonyi ünnephirdetés részlete), a júdeai Betlehemben.

Másrészt az ünnep fénye a jövő felé is fordít minket, hogy várjuk az Ő második, dicsőséges eljövetelét a világ végén, amikor „ítélni fog élőket és holtakat”. Karácsony abban segít minket, hogy ne féljünk a második eljöveteltől, hiszen már az első is örömet hozott. A végtelenül Tökéletes és Szent Isten kisgyermekként jött közénk, kiszolgáltatottként, szegényként, hogy ne féljünk Tőle, hogy szerethessük Őt. Ez a záloga annak, hogy amikor másodszor is eljön, akkor az sem ellenünk lesz, hanem értünk.

Az egyén számára Krisztus második eljövetele az lesz, amikor a halálunkban jön el hozzánk, így karácsony ünnepe a halálfélelem ellen van. Ha Krisztus földi születése ilyen nagy öröm, mint ahogyan ez az adventi készülődésből kitűnik, akkor a második eljövetele is boldogság lesz azoknak, akik Őt várják. Ilyenkor, karácsonykor olyanok is elmennek templomba, akik egyébként nem, kérjük, figyeljék a liturgia szövegeit és hallani fogják a várakozás hívó szavait Krisztus második eljövetelére. A keresztény ember egész élete „advent” a szó igazi értelmében: „adventus Domini”, várakozás az Úr eljövetelére. Ebből a Karácsonyi ünnepből merítsünk reményt az értünk beköszöntő „Úrjövethez”!

És ez a „harmadik eljövetele” Krisztusnak: bennünk akar megszületni a jövő reménye által. Jézus Krisztus születése tény, „faktum”, ezért alapozhatunk rá reményt, így nem lesz önáltatás vagy puszta hangulat a mostani ünnep.

Áldott és Békés Karácsonyt kívánunk minden „jóakaratú embernek”, és megalapozott élő és éltető reményt az új évre, hiszen „látom Őt, de nincs még itt, nézem Őt, de nincs még közel”.

Forrás: Katolikus Tábori Püspökség

Fotó: FindingGod.co.uk

Magyar Kurír