Ötszáz évvel ezelőtt született Avilai Szent Teréz. Az évfordulóról számos programmal, szentmisével, kiállítással, hangversennyel, zarándoklattal emlékeznek meg a budapest-terézvárosi Avilai Szent Teréz-templomban. Horváth Zoltán plébánost, az események szervezőjét kérdeztük.

– Mit jelent korunk embere számára ez az évforduló, Nagy Szent Teréz alakja?

– Egy múltbeli eseményre emlékezünk, ugyanakkor Teréz élete, életműve számos ponton köthető a jelenhez. Szeretném az emlékévben minél több oldalról megmutatni a híveknek és Terézváros lakóinak, mit tett Avilai Szent Teréz az egyházban, mi a mondanivalója a mai ember számára. Nagy örömmel készülünk a programokra, hiszen ha kicsit utánanézünk Teréz életének, elkezdjük olvasni a műveit, mosolyra fakadunk. Ötszáz évvel ezelőtt egy kolostorban az ő vidámsága nem volt természetes.

 

Az ötszáz évvel ezelőtti spanyolországi kolostori létről inkább olyan kép jut eszünkbe, hogy a folyosó szélén lefátyolozva, gyertyával a kezükben vonulnak sorban a szerzetesek, akik nem néznek még egymásra sem.

Teréz nem csak a külsőségeken szeretett volna változtatni. Meg akarta mutatni, mit jelent számára Krisztushoz tartozni. Úgy gondolta: ha szeretek valakit, örülök, ha együtt vagyok vele.

 

Teréz rajongásig szerette Krisztust. Sok vénkisasszony élt a kolostorokban, mert abban a korban egy nő a társadalomban nem tudott magában megállni, ezért vagy férjhez ment, vagy apáca lett. A besavanyodott vénkisasszonyok a púdertől kezdve a szolgálólányon át a csipkés ágyneműig minden bevittek a kolostorba, hogy átmentsék korábbi életüket. Ez indította Terézt arra, hogy elgondolkodjon: „Hát nem Krisztusért vagyunk itt?” Elindult megreformálni a kolostorokat, újakat alapított. Hihetetlen tűz lehetett benne! Egy nő, aki bezörget egy férfikolostor kapuján, hogy megreformálja a szerzetesi életet! Kellett, hogy nagy belső biztonsága legyen, pontosan tudta, hogy amit tesz, az jó. Ez nagyon fontos, szól a mai kornak is: ha nem vagyok magamban biztos, akkor nem tudok kiállni azért, ami fontos.

 

– Személyesen mit jelent Önnek Szent Teréz alakja?

– Amikor harminc évvel ezelőtt bekerültem a papnevelő intézetbe, lelki olvasmányt kellett választanunk. Igyekeztem valami olyat keresni, ami nem túl vastag, nem túl komor. A tökéletesség útját választottam Szent Teréztől. Arra gondoltam, hogy egy nő talán nem olyan szigorú, mint Kempis Tamás, Xavéri Szent Ferenc vagy más klasszikusok. Elkezdtem olvasni, és elsőre borzasztó nehéznek éreztem a nyelvezetet, a stílust. Mégis végig akartam küzdeni magam rajta, és egyre jobb lett. Pedig a stílus nem változott, én változtam. Úgy éreztem, Teréz itt él közöttünk, hozzánk beszél. Lelki kapcsolatba kerültem az írásával.

 

Aztán tíz évvel ezelőtt idekerültem, az ő templomába, amelyről leginkább azt tudtam, hogy a Zeneakadémia mellett van. Beléptem, megláttam, hogy Teréz extázisát jeleníti meg az oltárkép, és hálát adtam az Istennek, hogy így rendelte. 

 

– Mennyit tudnak a kerület lakói a templom névadójáról?

– Lisieux-i Szent Terézt és kis útját jobban ismerik Magyarországon. Pedig ő is és a modern korban két másik szerzetes is Avilai Terézről kapta a nevét: Edit Stein (a Keresztről nevezett Szent Terézia Benedikta) és Teréz anya. Teréz anya életútja még hasonlít is Nagy Szent Terézére: egy rend tagja volt, és egy másik rendet alapított, a Szeretet Misszionáriusait. 

Nincs a köztudatban Szent Teréz személye, hiszen a városrészt Mária Teréziáról nevezték el. Azt azonban már kevesen tudják, hogy Mária Terézia is Avilai Szent Terézről kapta a nevét, október 15-én, Szent Teréz emléknapján tartotta a névnapját.

 

– Az emlékév programjai már elkezdődtek, az ötszázadik születésnap március 28-án lesz. Hogyan készülnek erre az alkalomra?

– Szent Teréz születésnapjának előestéje, március 27-e péntekre esik: keresztutat tartunk aznap a környező utcákon. Kilépünk a templomból a városba – ez is egy misszió. Évek óta járnak a templomunkba néhányan a Szent István Lovagrend tagjai közül, akik évek óta szerveznek keresztutat az utcán.

 

A keresztút előtt nyílik az altemplomban egy fotókiállítás, amely Avilát, Szent Teréz szülővárosát mutatja be. Meg szeretnénk mutatni azt a helyet, ahonnan Teréz származik. Avila jellegzetessége a középkori városfal nyolcvannyolc bástyával: ennek a képe húzódik majd végig a terem alsó részén, fölötte helyezkednek el a várost bemutató felvételek. A kiállítás címe is ez: Mi van a falak mögött?

Március 28-án, 10 órakor ünnepi szentmisével emlékezünk Nagy Szent Terézre, amelyet Erdő Péter bíboros celebrál. Meghívtuk a pesti kármelitákat és minden papot, aki régebben a templomban szolgált.

Mivel szeretnénk bevonni az emlékezésbe a gyermekeket is, a szomszéd iskolával gyermekrajzpályázatot kezdeményeztünk. Összegyűjtöttük a Szent Teréz gyerekkoráról szóló történeteket, és az óvodás, alsó tagozatos gyerekek lerajzolhatják közülük azt, amelyik megragadta őket. Március 28-án délután hirdetjük ki a pályázat eredményét.

Minden második vasárnap énekelnek a templomban a Deák Diák énekes iskola növendékei, akik liturgikus énekeket tanulnak. Az emléknapon a Szent Efrém Férfikarral együtt adnak elő egy misztériumjátékot a korhoz igazodó hangszerekkel A belső várkastély, Teréz másik könyve alapján.

 

– Milyen programok kapcsolódnak még az emlékévhez?

– A plébánia egyik különlegessége a zenével, a zenészekkel való kapcsolat. Amikor a Zeneakadémia zárva volt, a templomunkban adták elő az oratorikus műveket. A kántorunk zeneakadémiai tanár, a kórusunk tagjai között is vannak zeneakadémisták. Április 18-án közös programot szervezünk Szent Teréz születésének 500. és a Zeneakadémia alapításának 130. évfordulója alkalmából. A Zeneakadémián Mozart Szent Teréz tiszteletére írt vonósnégyesét adják elő, a szünet után pedig Lisznyay Szabó Gábor zeneszerző – aki korábban itt volt kántor – Szent Teréznek ajánlott kórusműveit játsszák. Ezt követően átjövünk a templomba, ahol a szentmise után a kórusunk, a Capella Theresiana a Szent Teréz-vesperást fogja énekelni, Szent Teréz korabeli spanyol motettákkal.

 

A kerületben van a spanyol nagykövetség és a Cervantes Intézet is, melyekkel szintén jó kapcsolatban vagyunk. Május 4-én a Zeneakadémián tanuló spanyol diákok adnak koncertet a templomban spanyol művekből. 

Teréz negyedrészben, az egyik nagyszülője révén zsidó származású. Plébániánk egyik adottsága éppen a zsidósággal való kapcsolat: a hetedik-nyolcadik kerület határán élnek a budapesti zsidó közösségek. Májusban szervezünk egy vallásközi konferenciát az Istennek szentelt életről. Kapcsolódunk ezzel a megszentelt élet évéhez is. Azt vizsgáljuk, mit jelent a zsidó és a keresztény vallásban az Istennek szentelt élet, különös figyelmet szentelve annak, hogyan jelenik meg a protestáns felekezeteknél. 

 

 

– A programsorozat másik kiemelkedő eseménye a spanyolországi zarándoklat.

– Júniusban tartjuk a zarándoklatot, elmegyünk Teréz szülővárosába, Avilába és halálának helyére, Alba de Tormesbe. Ezenkívül megnézzük Toledót és Salamancát, ahol Teréz kolostort alapított. Annyira sokan jelentkeztek az útra, hogy szeptemberre meghirdettünk egy második alkalmat is.

 

– A programsorozat a zarándoklatot követően is folytatódik?

– Nyáron a belvárosban nem nagyon van élet. Gondoltunk arra, hogy sütőversenyt rendezhetnénk asszonyoknak: el tudják-e készíteni Szent Teréz süteményét. A franciakrémesre hasonlít leginkább, de még nem tudjuk a receptjét. Kóstoltam, nekem nem ízlett – de mivel Teréz nem volt aszkéta, arra gondolok, hogy annyira rossz mégsem lehet.

A templom élete összefonódik a városrész életével. Az emlékévet az októberi terézvárosi búcsú zárja. Ebből az alkalomból középkori szokás szerint körbe szoktuk vinni Szent Teréz szobrát, hogy az itt élők is megtudjanak valamit a védőszentjükről.

Fotó: Thaler Tamás

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír