A tudomány szerint ilyen volt! Látta már az igazi Jézus igazi arcát?

Egy nemzetközi grafikuscsoport a legújabb számítógépes technológia segítségével életre keltette a torinói leplen látható Jézus alakját.

A háromdimenziós képek teljesen valósághűek, és láthatók rajtuk a keresztre feszített Megváltó testi sérülései.  Ray Downing, komputergrafikus-művész és csapata egyéves munkával a legmodernebb elektronikai eszközök és szoftverek alkalmazásával elkészítette a torinói leplen látható Jézus arcát és alakját háromdimenziós változatban. A képeken meglepően élethűnek láthatjuk Krisztust, és meglehetősen másnak tűnik, mint az eddigi ábrázolásokon.

A sebek

Könnyen kivehetők Jézus testén a súlyos sérüléseket okozó, brutálisan alkalmazott korbácsütések nyomai. Az egész testet borító véres sebekből arra lehet következtetni, hogy a korbács vége nem szíjból, hanem fémes anyagból készülhetett. Az sem elképzelhetetlen, hogy buzogánnyal ütötték a testet. Térdei több, mint kétszeresére dagadtak, talán a keresztút alatti esések miatt torzulhatott el ennyire, ugyanis valószínű, hogy Jézus többször zuhanhatott térdre a sziklás talajú úton.

Az őt kísérő katonák brutalitására utal az is, hogy nemcsak testét, de arcát is korbáccsal üthették. Legalábbis erre következtethetünk szintén vérző, megduzzadt arcából. A keresztre feszítéskor nem a legtöbbször ábrázolt módon, azaz a tenyérbe ütötték a szögeket, hanem a csukló tövébe. Ugyanúgy, ahogyan a Jeruzsálem óvárosában talált csontvázon látható, amelyről több szakértői elemzés is kimutatta, hogy keresztre feszítéssel végezték ki. 

A testi sérülések jól kivehető volta mellett, a képek érdekessége még, hogy a 180 centiméter körüli sovány, de kimondottan izmos férfitesten klasszikus europid-anatóliai faji jeleket lehet megfigyelni.  A leplen megperzselődött lenszálak is láthatóak, ezeket bizonyos sugárjelenség követkeként értelmezik. jellemzője a magas intenzitás és a nagyon rövid, egy ezredmásodpercnél is kisebb időtartam.

Az eddigi kutatások eredményei

A 4,92 méter hosszú és 1,13 méter széles lenvászon leplen látható lenyomatról legelőször Secondo Pia készített képeket egy-egy üveglapra, 1898-ban. Amikor az arcról készült képet előhívta, csodálkozva tekintett rá. A leplen található lenyomat eleve negatív volt, amiből Secondo Pia arra következtetett, hogy a feltámadáskor felszabaduló rejtélyes energia vetítette rá az anyagra. Sokan azt is feltételezték korábban, hogy a vászonra  Jézus képét ráfestették. Ezt 1902-ben a párizsi Sorbonne egyetemen Paul Vignon és kollégái cáfolták, mivel szerintük középkori művész nem lehetett képes negatív kép megfestésére.

1973-ban a lepelről ragasztószalag segítségével, virágpormintát vettek. Max Frei, a zürichi rendőrség tudományos osztályának vezetője kilencévi kutatás után 49 pollenfajtát azonosított. Ezek közül 11 Franciaországra és Olaszországra, 24 Törökországra, 14 Palesztinára jellemző. Ebből nyolc, sós talajt kedvelő növény, amely a Holt-tenger vidékén, további hat faj pedig csak Jeruzsálem környékén őshonos. 1976-ban a lepel felvételét olyan képszerkesztő programmal vizsgálták meg, amely domborzati képeket tud készíteni a Holdról és más égitestekről. Ezzel egyértelműen bebizonyították, hogy a vászon egykor emberi testet fedett.

A lepel bizonyítékai

Az 1978-as vizsgálat alkalmával szálmintát vettek a lepel hátsó részén lévő, állítólagos vérfoltból és ragasztószalaggal magáról a lepelről is újabb 32 mintát rögzítettek. Ezeket a mikroszkópia és a mikrokémia amerikai szakértőjének, dr. Walter McCrone-nak küldték el vizsgálatra, aki egy évvel később közölte, hogy a törvényszéki orvostani vizsgálatok vér jelenlétét nem igazolták, a lenyomaton pedig két színezék, okker és cinóbervörös mutatható ki. Ugyancsak 1978-ban Roger és Marty Gilbert kis piszoknyomokat fedezett fel a halotti leplen, a bal térdnél, valamint a sarkánál és a törött orrnál.

A talpak környékéről vett és vizsgált szennyeződések a jeruzsálemi sziklasírokból ismert édesvízi travertino aragonitból, azaz mészkőből származnak. 1999-ben a Saint Louis-i 16. Nemzetközi Botanikai Kongresszuson ismertetett eredmény szerint, melyet izraeli és amerikai professzorok által végzett vizsgálat mutatott ki, a leplen talált pollenek olyan virágokból származnak, amelyek együtt csakis a Jeruzsálem-Hebron régióban találhatók meg. Mi több, éppen március és május között nyílnak, éppen abban az időszakban, amikor Jézust keresztre feszítették. 

A sebek környékén, a leplen fellelt vöröses anyag a korábbi elképzelésekkel szemben nem festék vagy állatból származó vér, hanem emberi vér, és a Közel-Keleten gyakori AB vércsoportba tartozik. Dr. Giovanni Tamburelli  számítógépbe táplálta az emberi vér paramétereit, hogy a gép kimutassa a leplen található összes vérnyomot. Az arcon szabad szemmel nem látható hajszálerekből származó vérnyomokat talált, aminek konklúziója alapján kizárta annak a lehetőségét, hogy a képmás létrejöttében emberi kéz játszhatott közre.