Ferenc pápához hasonlóan Don Bosco, a szalézi rend alapítója is azt vallotta, hogy egy keresztény nem lehet szomorú. A Zenit hírügynökség munkatársa interjút készített Roberto Spataro szalézi atyával, aki Don Bosco Vidámság Társaságáról mesélt. A Szaléziak.hu híre.

 

Kétszáz évvel születése után Bosco Szent János még mindig nagyon népszerű, de kevesen ismerik azt a számos újítást, amit a piemonti szent hozott.

Az oratórium animálására Don Bosco megalapította a Vidámság Társaságát, azzal a szándékkal, hogy olyan játékokat szervezzenek, olyan beszélgetéseket folytassanak, olyan könyveket olvassanak, amelyek mindenki örömére szolgálnak. Betiltott mindent, ami szomorúságot váltott ki, különösen az Úr törvényeinek a megsértését. Aki esküdözött, Isten nevét tisztelet nélkül ejtette ki a száján, vagy csúnyán beszélt, el kellett mennie a Vidámság Társaságából.

A Vidámság Társaságának három fő szabálya volt: kerülni minden olyan beszédet és tettet, ami nem illik a jó keresztényhez, eleget tenni az iskolai és vallási kötelességeknek, vidámnak lenni.

Don Bosco és társai megpróbáltak vidáman élni, kifogástalanul ellátni iskolai és vallási kötelességeiket, élvezve a boldogságot, tisztelve Istent és az embereket.

A szalézi szent elmondja, a Vidámság Társasága megbecsülést és bizonyos hírnevet hozott számára. „1832-ben – írja – úgy tiszteltek, mint egy kis hadsereg kapitányát. Mindenfelől kerestek, hogy szervezzek szórakozásokat, segítsek a diákoknak személyes és iskolai ügyeikben, vagy korrepetáljam őket otthon”, miközben „az isteni gondviselés ezzel az eszközzel tette lehetővé, hogy ellássam magamat ruhával, taneszközökkel és minden egyéb szükséges holmival anélkül, hogy ezzel a családomat terheltem volna.”

Hogy többet megtudjon a Vidámság Társasága történetéről, és megértse, hogy ez a megközelítés milyen módon befolyásolja a fiatalok oktatási és nevelési programját, a ZENIT munkatársa interjút készített Roberto Spataro atyával, a Pontificia Academia Latinitatis titkárával, a Pápai Szalézi Egyetem jeles professzorával.

– Azt mondják, hogy Don Bosco optimista volt, mindig vidám, aki zenét szerzett, dalokat, énekeket, imákat írt...

– Don Bosco nagyon sokoldalú volt. A természet számos szellemi és gyakorlati tehetséggel és készséggel ruházta fel. Ő egy vidám szent. VI. Pál pápa gyönyörű Gaudete in Domino kezdetű levelében a „keresztény öröm szentjének” nevezi őt.

A Giovane provveduto című füzetben, amit a keresztény nevelésről írt Don Bosco, azt olvassuk: „Két jelentős dolog van, amellyel az ördög megtéveszti a fiatalokat, hogy eltérítse őket az erényektől. Az első az, hogy hagyja, hogy azt higgyék: aki az Úr szolgálatában áll, annak szomorú az élete, és messze nem szól minden a mókáról és örömről. Nem így van, kedves fiatalok. Meg akarom nektek tanítani a keresztény életnek egy olyan módszerét, ami egyszerre vidám és boldog, igazi élvezetet, igazi örömöket hordoz. Pontosan ez a célja ennek a füzetnek: szolgálni az Urat, és mindig vidámnak lenni.”

Don Bosco optimizmusa nem naiv: jól ismeri az emberi természet gonosz hajlamait, de hisz a kegyelem természetfeletti forrásaiban. Ezért választotta példaképének Szalézi Szent Ferencet, az elhivatott humanizmus e jeles alakját, akinek reális és pozitív elképzelése van az emberről, és nyitott a kegyelem cselekedeteire.

Don Bosco zenész volt és vallásos énekek szerzője is, különösen szolgálatának első éveiben. Tanult orgonálni, amikor Chieriben volt diák. Nagyon hitt a zene nevelő értékében. „Egy szalézi ház zene nélkül olyan, mint egy test lélek nélkül” – szokta mondani.

Don Bosco oratóriumában játszottak, énekeltek, operettdalokat dúdoltak és rezesbandát is alakítottak. A forma és a fiatalok zenei ízlése idővel megváltozott, de ez a hagyomány máig él a szaléziaknál. Ha végiggondoljuk a kifejezésmódot és a kommunikációt, amely jellemző a szalézi környezetre, mindezek azért vannak, hogy a fiatalok javát szolgálják; a nevelés és a kommunikáció szintézise, a kommunikáció, amely bátorítja a fiatalokat, Umberto Ecóból is nagy elismerést váltott ki.

– Igaz, hogy Don Bosco modern módszereket használt, hogy megtanítson valamit, például mondatokat és aforizmákat írt fel a falakra?

– Persze! Ma a Facebook falára posztolunk, de Don Bosco sincs ettől messze, mert, mint egy olyan pedagógus, aki nagyon jól ismeri a kommunikáció művészetét, kihasználta a lehetőségeket, amelyek a rendelkezésére álltak: akik Valdoccóba, Don Bosco „Szentföldjére” látogatnak, még napjainkban is elolvashatják a gondolatokat, amelyeket Don Bosco kiírt a falra. A fiúk sokszor elmentek előttük, és annyira rögződtek az elméjükben ezek a tanítások, hogy soha nem felejtették el.

– Mi a titka Don Bosco briliáns és hatékony kommunikációjának?

– Don Bosco szeretett. Ő teljes szívéből kommunikált, a szíve mélyéből adta át az üzenetet, hatékonyan és mindig a megfelelő nyelven. Don Bosco kommunikációs stílusát úgy lehet alkalmazni, mint Szalézi Szent Ferenc alapelveit, mint John Henry Newman püspöki mottóját, ami nagyon tetszik nekem: Cor ad cor loquitur (szívtől szívig szól). Sőt, amikor Don Boscót pappá szentelték, a szó hatékonyságának kegyelmét kérte. Bőségesen meg lett vele ajándékozva.

– Hogyan tudta átadni az evangéliumot és oktatni olyan embereket, akik többnyire nem voltak tanultak?

– Szeretném megváltoztatni a kérdést, ha lehet. Valójában az ő idejében egyre többen tudtak olvasni, és az emberek legalább az általános iskolát elvégezték. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy érintsük azt a tényt, ami talán széles körben nem annyira ismert. Don Bosco termékeny író volt. Könyveinek kiadásai, beleértve a bőséges Epistolariót, könyvtára több polcát is elfoglalták. Azért írt sokat, hogy kielégítse annak a közönségnek az igényeit, amelyet a specializáltabb vallási kiadók valószínűleg figyelmen kívül hagytak. A néppel, a munkásosztállyal foglalkozott. Ezért kezdte el írni a nagysikerű Letture cattoliche (Katolikus olvasmányok) füzetsorozatot. Sokat írt a fiatalok számára, beleértve a tankönyveket is, mint például Olaszország történetét.

És hogy kielégítse a legszegényebbek tudásvágyát, még egy komédiát is írt a metrikus rendszerről, hogy azok, akik még nem használták a gyakorlatban, megértsék az új mértékrendszert.

Amikor első alkalommal bemutatkozott Boldog IX. Piusz pápának, úgy határozta meg önmagát, mint a pap, aki az oratóriummal és a Katolikus olvasmányokkal foglalkozik. Röviden, Don Bosco egy modern szent, aki a saját idejében a kommunikáció legfejlettebb formáit használja ki, hogy a lehető legtöbb embert elérjen. És ezt nagyon jól csinálta: 1884-ben a torinói világkiállításon nyomdai műhelye hatékonyság terén második díjat nyert. Mellesleg ő ezt nem érezte sikernek, mert első díjat remélt.

Íme, ez Don Bosco néhány vonása. Szeretném megismételni azt a címet, amellyel Szent II. János Pál pápa felruházta, hogy így tiszteljék az egyházban: az ifjúság atyja és mestere.

– Mit mondana Don Bosco a mai fiataloknak?

– Ezer nyelven, ezer különböző módon megfogalmazva, Don Bosco ugyanazt mondaná, amit leírt „kiáltványa” elején, ami egyfajta szintézise a Don Boscó-i pedagógiának, megszövegezve híres levelében, amit 1884-ben írt Rómából. Íme, a gyönyörű szavak, amelyeket megfogalmazott: „Csak egy vágyam van, hogy boldognak lássalak benneteket most és az örökkévalóságban.” Ezek azok a szavak, amelyeket Don Bosco elismételne minden fiatalnak.

Magyar Kurír