A Normafa-rét folytatásának tekinthető Szent Anna-rét a közeli kis Szent Anna-kápolnáról kapta a nevét, amely a Budakeszi felől érkező kereskedők, földművesek kegyhelye volt a tizennyolcadik századtól. A kis épület mellett egy emléktábla áll, amelyet 1992-ben emeltek, és az alábbi felirat olvasható rajta: „A Világ Királynője Engesztelő Kápolna alapkövét itt helyezték el 1944. december 8-án.” A kegyhely története a huszadik század elejére nyúlik vissza, és nincs kapcsolatban a Szent

Anna-kápolnával.Kovacsics Mária 1901-ben született Pozsonybesztercén egy iparos család tagjaként. A hat elemit végzett lány apácának állt, belépett az orsolyiták rendjébe. Ettől kezdve Natalia nővér néven emlékeznek róla a források.

A nővérnek a rendbe való belépésétől látomásai voltak, amelyekről tudtak az elöljárói is. Trianont követően Pozsonyból Magyarországra költözött, ahol Gologi Lajos jezsuita atyának is mesélt ezekről. A látomások arról szóltak, hogy az egyháziaknak szét kell osztaniuk vagyonukat a rászorulók között, mert ha nem teszik, akkor istentelenek jönnek, és erővel elveszik azt, őket pedig marhavagonokban szállítják el. Natalia nővér tehát előre látta a pusztítást, amit a kommunista rendszer később az egyházban végzett. A látomások arra is kitértek, hogy a bűnök engeszteléseképpen Szűz Mária, a Világ Királynője tiszteletére engesztelő kápolnát kell építeni a Normafa közelében, a Szent Anna-kápolnánál. Ha ez elkészül, akkor a második világháború megkíméli Magyarországot.

Gologi Lajos atya eljuttatta a látomások leírását XII. Pius pápához is, de az egyházi vezetők nem foglalkoztak komolyan a kérdéssel. Az alsó papság azonban igen: a Szív című újság 1942. augusztus 1-jei számában közölt cikket a kápolnaépítési szándékról.

Natalia nővér négy éven át folyamatosan kérte az egyházi vezetőket, hogy vegyék komolyan látomásait, és építsék fel a kápolnát, valamint osszák szét vagyonukat az ország érdekében. Törekvéseit olyan egyházi kiválóságok karolták fel, mint Mindszenty József, Grősz József vagy Schvoy Lajos.

Budapesten 1942-ben megalakult a kápolna felépítéséért munkálkodó szervezet, a főváros pedig erre a célra az egyháznak adományozta az Anna-rét melletti nagy területet, amelyet Jézus jelölt ki a látomásokban. Még ebben az évben meg is bízták a tervek elkészítésével Hermány Géza építészt, minisztériumi tanácsost, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagját. Serédi Jusztínián bíboros azonban csak 1944-ben hagyta jóvá a terveket, így addig várni kellett a kivitelezéssel.

Az építési engedélyt 1944. október 3-án állították ki, ekkor azonban már késő volt; a szövetséges gépek javában bombázták Budapestet, amikor december 8-án – ekkor a szovjetek Vác határában voltak – Molnár László, a Batthyány téri Szent Anna-templom plébánosa felszentelte a Világ Királynője Engesztelő Kápolna alapkövét. A munkálatokról a Nemzeti Újság is beszámolt: „…megható látvány, amint naponta reggeltől a délutáni szürkületig apácák, menekült szabadkai és kiskunfélegyházi kedves nővérek, leventék, rendőrök, tűzoltók és más buzgó engesztelő hívek ásnak szabad óráikban, hogy mielőbb felépüljön a nemzetfogadalmi engesztelő kápolna a Világ Királynéja tiszteletére és a hősök emlékére.”
Az alapkőletételt követően jelentős mennyiségű faanyagot szállítottak az

Anna-rétre, hogy abból készülhessen el a kápolna fatornácos hajója, azonban december 25-én a szovjetek megjelentek a Svábhegyen, és életveszélyessé vált bárkinek is odamennie. A faanyag eltűnt a háborúban, csakúgy, mint az a kilencven hektoliter tokaji bor, amibe az egyház fektette a kápolnára szánt összeget.

A háborút követően Grősz József kalocsai érsek utasítást adott a kegyhely építésének folytatására. Hermány Géza tervező ekkor ismerte meg Natalia nővér látomásait, és megdöbbenve látta, mennyire részletesen leírta, hogy neki mit kell a tervezőasztalon papírra vetnie. Mindszenty József bíboros 1947. május 8-án jóváhagyta a terveket, amelyek már egy nagyobb, kőből készült, háromszáz főt befogadni képes kápolnáról szóltak. Ugyanebben az időben megalapította a Szűz Mária, a Világ Győzedelmes Királynője Engesztelő Leányai szerzetesrendet, amelynek vezetőjévé Natalia nővért jelölte ki.

A Rákosi-rendszer az 1950-es években feloszlatta a szerzetesrendeket, így a kápolna felépítésének lehetősége évtizedekkel csúszott. 1992-ben még élt Natalia nővér, amikor újból benyújtották a kérelmeket az illetékes hivatalokhoz. A megvalósítást Regőczi István atya, a Hegyvidék díszpolgára is felkarolta. Érdemes szavait hosszabban felidéznünk: „Mindig büszke voltam arra, hogy hazám a Szűzanya öröksége. Első szent királyunk, István fia, Szent Imre herceg halála után neki ajánlotta az országot, így azután külön örömmel töltött el, hazatérve Belgiumból, amikor hallottam Mária Natália Magdolna nővér magánkinyilatkoztatásairól, mely szerint a világméretű engesztelő mozgalomnak Magyarországról kell kiindulnia és elterjednie. Hallottam, hogy a Szűzanya egy helyet kér, egy kápolnát, ahol kegyelmeit különösképpen kiárasztva megtérésre hívja az egész világot. Szívvel-lélekkel magamévá tettem a gondolatot.

Beszédeimben is gyakran megemlékeztem róla. Amikor Vácon a kápolna és az árvaház felépült, a két legszentebb szív engesztelésére ajánlottam. Mindennap engesztelő rózsafüzér-ájtatosság volt szentségi áldással, és minden csütörtök este kilenc órakor engesztelő imaóra Magyarországért. A különféle börtönökben töltött 2000 nap minden szenvedését engesztelésül ajánlottam a Szűzanyának hazánkért. […] Mégsem hagyott nyugodni a gondolat, hogy nem teljesedett a kérése: »Akaratom, hogy a magyar engesztelésnek szentély épüljön!« 1947. szeptember 25-én, Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepe után ugyan a Normafához közeli Szent Anna-réten Mindszenty bíboros ünnepélyesen elhelyezte egy engesztelő kápolna alapkövét, de ez sohasem épült fel.”

Hiába karolták fel tehát többen is a Világ Királynője Engesztelő Kápolna ügyét, a megépítése várat magára. Addig az említett emléktábla őrzi a helyét.

Balázs Attila