A Santiago de Compostelába, az idősebb
Szent Jakab apostol sírjához vezető zarándokutat spanyol neve után (el
camino de Santiago) gyakran csak El Caminoként emlegetik.
Jakab
Betszaidában született Zebedeus és Szalóme gyermekeként. Halászatból
élt, ahogyan apja is. Egy napon Jézus a Genezáreti tó partján sétált,
amikor megpillantotta Jakabot, és testvérét, Jánost, amint apjukkal
hálójukat javították, és meghívta őket tanítványainak. Jézus tüzes
természetük miatt elnevezte őket Boanergesznek, vagyis mennydörgés
fiainak. Jakab testvérével, Jánossal és Péterrel Jézus kedves
tanítványai közé tartozott, ők voltak jelen Jairus lányának
feltámasztásánál, Jézus színeváltozásánál és Jézus szenvedésének
előestéjén a Getszemáni kertben. Az idősebb Jakab volt az apostolok
közül az első vértanú, Heródes Agrippa 44 körül Jeruzsálemben
lefejeztette. "Ebben az időben Heródes király elfogatta az egyház néhány
tagját, hogy ártson nekik. János testvérét, Jakabot karddal
kivégeztette." (ApCsel 12, 1-2).
Valószínűleg
a 7. század környékén az arab pusztítás elől menekítették Hispániába a
földi maradványait. A 7. századtól él az a hagyomány, hogy Szent Jakab
missziós útján elért egészen a mai Spanyolország
területéig, a 9. századtól pedig az Egyház úgy tartja, hogy sírja
Hispániában van. A legenda szerint a 800-as évek elején Pelagiónak, egy
galíciai remetének egy csillag jelent meg, és elvezette Szent Jakab
elfeledett sírjához. Innen ered a város, Santiago de Compostela neve;
Szent Jakab spanyolul Santiago, Compostela (campus stellae) pedig
csillagrétet jelent. Teodomiro, a galíciai Iria Flavia városának püspöke
a Pelagio által megtalált holttestet Szent Jakabénak nyilvánította. II.
Alfonz (759-842), Asztúria királya Szent Jakabot királysága
védőszentjévé tette, sírja felett pedig tiszteletére egy templomot
építtetett, melyet bencés szerzetesek gondjaira bízott.
A
szent helyekre történő zarándoklat a 3. századtól a keresztény
gyakorlat része lett. A szentek sírhelyére történő zarándoklatot
érdemszerző tettnek gondolták. A középkorban gyakran tettek fogadalmat
zarándoklat megtételére, mert úgy vélték, hogy a zarándoklat érdekében
tett erőfeszítés kötelezi a szentet arra, hogy segítsen. A középkorban a
legnépszerűbb zarándokhely Jeruzsálem és Róma volt, azonban az arab,
majd a török hódítások miatt egyre kockázatosabbá vált Jeruzsálembe
eljutni, ennek is köszönhető, hogy Santiago nagyon rövid idő alatt
jelentős zarándokhellyé nőtte ki magát.
Az
első zarándokok a 10. században a cantabriai part mentén utaztak, amit
ma északi útként ismerünk, így elkerülték a mórok által megszállt
területeket. 1002-ben Calatañazornál a leóniak a Kasztíliai Grófsággal
és a Pamplonai (a későbbi Navarrai) Királysággal szövetségben győzelmet
arattak a Córdobai Kalifátus hadvezére, a spanyolok által Almanzornak
nevezett Al-Hajib Al-Manszúr vezette mór sereg felett. Ezt követően vált
lehetővé, hogy III. (Nagy) Sancho navarrai, és VI. Alfonz leóni király a
nemrég felszabadított területeken keresztül új útvonalat tervezzen
Santiagóba, amely összekötötte a Navarrai, a Kasztíliai és a Leóni
királyság fővárosait. Ez a mai francia út, melynek első leírását az öt
könyvből álló Codex Calixtinusban találjuk.
A
kódex egy 12. századi öt könyvből álló kézirat, melyet korábban II.
Callixtus pápának tulajdonítottak, valójában szerkesztője Aymeric Picaud
francia szerzetes volt. A kódex első könyvében Szent Jakabnak
tulajdonított prédikációkat, mártírságának leírását, és tiszteletére
mondott liturgiákat találjuk. A második könyv 22 Szent Jakabnak
tulajdonított, több esetben zarándokok által tanúsított csoda leírását
tartalmazza. A harmadik könyv leírja Szent Jakab holttestének
Jeruzsálemből Galíciába szállítását, valamint említést tesz az első
zarándokok azon szokásáról, hogy a galíciai tengerpartról kagylót
gyűjtenek emléktárgyként. A fésűs kagyló Szent Jakab szimbóluma. A
negyedik könyv Nagy Károly frank király hispániai hadjáratáról,
roncesvallesi vereségéről és Roland lovag haláláról szól. Ebben a
könyvben olvashatjuk azt a legendát, hogy Szent Jakab megjelent Nagy
Károlynak, hogy sürgesse sírjának megszabadítását a móroktól, és a
Tejutat adta iránymutatóul neki. A mórölő Jakab legendáját a katolikus
propaganda egyik korai példájának tartják, melynek célja az volt, hogy
lovagokat toborozzanak a Santiago-rendbe. A lovagrendet azért
alapították, hogy segítsen megvédeni az egyházi érdekeltségeket a mórok
támadásaitól. Később kínossá vált a bosszúálló, vérszomjas Szent
Jakab-kép, ezért III. Fülöp (1578-1621) elrendelte, hogy a negyedik
könyvet távolítsák el a Kódexből. A francia úton járva napjainkban is
találkozhatunk Mórölő Szent Jakab tiszteletére állított szobrokkal és
kápolnákkal. Az ötödik könyv gyakorlati tanácsok gyűjteménye
zarándokoknak, hol álljanak meg, milyen ereklyéket, szentélyeket
keressenek fel, óvatosságra int a csalókkal és a rossz ételekkel
kapcsolatban, leírja az utat Franciaországból az apostoli városig, a
régiókat, melyen átvezet az út, az benyomásokat az ott élő emberekről,
Santiago de Compostela városát és a katedrálist; ezt olvasva betekintést
nyerünk egy 12. századi zarándok életébe. Az ötödik könyvet az első
útikalauzként is emlegetik. Modern korunk zarándokai ugyanazokat a
helyeket járják be, amelyeket a Kódex említ.
II.
Callixtus pápa 1122-ben elrendelte, hogy minden olyan esztendő,
amelyben Szent Jakab mártírságának ünnepe, július 25-e vasárnapra esik,
szentév legyen. 1179-ben III. Sándor pápa bullájában ezt megerősítette,
bár ezt a bullát újabban egy 15. századi hamisítványnak vélik. A
szentév, vagy jubileumi év gyökere az Ószövetségben 50 évente visszatérő
jóbel-év, amikor minden mezei munka szünetel, az eladott földbirtokok
visszakerülnek a korábbi tulajdonoshoz vagy annak családjához, a zsidó
rabszolgák pedig visszanyerik szabadságukat. (A gyakorlatban ennek
megvalósítására azonban sosem került sor.) A szentév a kegyelem
különleges ideje, a bűnbocsánat és az ideigtartó büntetés elengedésének
éve. A nyugati egyházi hagyomány különbséget tesz a bűnbocsánat és a
büntetés elengedése között. Az ideigtartó büntetés a halál után a
tisztítóhelyen való szenvedés, amellyel a lélek törleszti a megbocsátott
halálos bűnökért még meg nem adott elégtételt, és megtisztul a
rendezetlenül maradt bocsánatos bűnöktől. A teljes búcsú (indulgencia
plenaria) a bűnbánat szentségében (gyónás) már feloldozást nyert bűnért
járó ideigtartó büntetés elengedése. A teljes búcsút elnyerhetik
mindazok, akik a szentév során meglátogatják a katedrálisban az apostol
sírját és ott imádkoznak egy Hiszekegyet és egy Miatyánkot a pápa
szándékára, elvégzik a szentgyónást (a katedrális honlapja szerint ezt a
búcsú elnyerése előtt és után 14 nappal is megtehetik) és
szentáldozáshoz járulnak. A teljes búcsút elhunytakért is fel lehet
ajánlani. A jubileumi évben Santiago de Compostelában lehetőség van a
korábban tett fogadalom alóli felmentésre, vagy a fogadalom méltányos
megváltoztatására is.
A
zarándokok egyre növekvő száma miatt az út mentén szerzetesek
telepedtek le, kolostorokat, templomokat, kórházakat, szállásokat,
utakat és hidakat építettek. A fejlődő infrastruktúra odavonzotta az
embereket, új városok épültek. A keresztény királyoknak érdekében állt a
muszlimoktól visszafoglalt területek újbóli benépesítése, ezért
kedvezményeket és kiváltságokat adtak az itt letelepedőknek. A 12. és a
13. században évente 250.000 zarándok kereste fel Szent Jakab sírját. A legtöbb zarándokot az erős hit
vezette, számukra az út a megváltás elnyeréséhez szükséges vezeklés
volt, másokat súlyos bűneik miatt ítélték hosszú zarándoklatra, néhányan
pedig jó pénzért egy-egy uralkodó helyett járták végig az utat. A
zarándokok jól felismerhetőek voltak a ruházatukról, kezükben botot
tartottak, melyre egy ivásra szolgáló lopótök volt akasztva, oldalukon
táska lógott, fejükön kalapot hordtak, de legjellegzetesebb az általuk
viselt kagyló volt, mely vagy igazi fésűs kagyló volt, amelyet kezdetben
Finisterrében szedtek fel a tengerparton, ahol állítólag Szent Jakab
prédikált, vagy ólomból, ónból, ezüstből készült. A kagylót azok
érdemelték ki, akik eljutottak Santiagóba, később az úton lévő
zarándokok is viselték, védelmező jel lett számukra, hiszen súlyos
bűnnek számított annak a megtámadása, akinek a ruházatán ott volt a
kagyló.
A
14. századtól hanyatlás figyelhető meg a zarándokok számában, ez
köszönhető a pestisjárványoknak, a 16. századtól a reformáció
elterjedésének és a vallásháborúknak, majd a felvilágosodás eszméi
terjedésének. A zarándokúton a 15. századtól az út elhagyatottabb
részein rablók garázdálkodtak. 1589-ben, az angol-spanyol háború alatt
az apostol földi maradványait elrejtették Francis Drake, angol kalóz és
tengerész elől. A Szent Jakab-út egyre inkább kezdett a feledés
homályába merülni. A 18. században a zarándoklatot a babonasággal
sorolták egy kategóriába. A 19. században a Szent Jakab kultusz
újraélesztése érdekében relikviák után kezdtek kutatni, és 1879-ben az
apszis falai között rá is találtak. XIII. Leó az ereklyét valódinak
ismerte el. A 20. század elején a spanyol polgárháború akadályozta meg a
zarándoklat újraéledését. A 20. század közepétől a Szent Jakab-út menti
művészettörténeti kincsek kerültek a kutatók látóterébe, majd az
1960-as évektől újra megjelentek a vallásos zarándokok, főleg
Franciaországból. A zarándokút a 20. század végén kezdte újra
reneszánszát élni. Franco halála (1975) után 1978-ban lefektették a
demokratikus alkotmányt, ezt követően a Szent Jakab-út ismét bekerült a
nemzetközi köztudatba. 1982-ben II. János Pál pápa Santiagóba
látogatott, bár akkor az spanyolországi apostoli útjának csak egy
állomása volt. A zarándokok számának növekedése részben előidézője,
részben következménye volt annak, hogy az Európa Tanács 1987-ben az
első kulturális útnak nyilvánította a Szent Jakab-utat. A sárga nyíl az
1980-as évektől lett hivatalos jelzés. 1993-ban az UNESCO a világörökség
részévé nyilvánította a spanyolországi, 1998-ban pedig a franciaországi
szakaszt. Napjainkban a zarándokok a föld minden tájáról érkeznek, a
vallási indíttatás mellett sokakat spirituális okok, kulturális
érdeklődés, vagy a fizikai kihívás motivál. A zarándoklatot teljesítők
száma ugrásszerűen megnőtt az elmúlt 25 évben, a szentévek pedig
kiemelkedő zarándokszámot eredményeztek.
A 2010-es esztendő szentév, minden eddiginél több zarándokot várnak idén. A legközelebbi szentév 2021-ben lesz.
Kommentáld!