Igyekszünk-e mindennap tudatosan tenni valakivel valamilyen jót?

Az imádság és az önmegtagadás mellett nagyböjti gyakorlataink között külön programként szerepelnek a tudatos jótettek. Ezek megtétele természetesen nemcsak a nagyböjtben szükséges, de ebben az időszakban különösen gyakoroljuk, hogy szokásunkká váljanak. Tehát mindennap igyekszünk tudatosan tenni valakivel valamilyen jót. Erre Jézusnak az utolsó ítéletről szóló példabeszéde is ösztönöz minket.

A későbbi újszövetségi írásokban egyértelműen és ismételten szerepel, hogy mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, és az apostoli hitvallásban is imádkozzuk, hogy Jézus majd eljön ítélni élőket és holtakat. Jézusnak az utolsó ítéletről szóló történetében a legfontosabb mondanivaló, hogy a bíró és a mérce is egyben Ő maga lesz, az Emberfia.

Ezzel Jézus az ítéletet a közvetlenség és a remény fényébe állította. Mert nem a végtelen, az ismeretlen, a világmindenség fölött álló örök Atya ítél majd, hanem Jézus, akit hitünkkel ismerünk, akire úgy tekinthetünk, mint aki egy közülünk, aki a testvérünk, és aki az emberi életet belülről ismeri, minden szenvedésével együtt.

!! A mennyek Országa elnyerésének nem az lesz a feltétele, hogy ne vétkezzünk, hanem az, hogy tartsunk bűnbánatot, és tudatosan tegyük a jót. Az is meglepő, hogy a számonkéréskor nem kérdezik meg senkitől, hogy a Római Katolikus Egyház tagja volt-e, vagy hogy egyáltalán hitt-e Istenben. Pedig Jézus azt is mondta, hogy csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön? Ez így igaz, mert a hitre nélkülözhetetlenül szükség van. Hit nélkül ugyanis senki sem képes az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlására. A hitből fakadnak a szeretet cselekedetei, amelyekért Isten szeretete, vagyis az örök üdvösség lesz a fizetségünk. Aki hisz, az teszi a jót, a Szentlélekre figyelve.

Külön meglepetés lesz mindkét csoport tagjai számára, hogy az éhes embernek adott karaj kenyér Jézusnak nyújtott eledel lesz. Krisztus igazán nagy örömhíre és az igazi meglepetés mindnyájunk számára az lesz, hogy a mennyek Országa benne és általa jelen van köztünk, minden emberben. Jézus jelen van minden jó emberi kapcsolatban: a házastársak kapcsolatában, a szülő és a gyermek viszonyában, a betegek ápolásában, az iskolában a tanulók oktatásában, stb. Tehát Krisztussal lépten-nyomon találkozhatunk, amikor csak együtt vagyunk embertársainkkal, és segítőkészek vagyunk. Ahogyan Kalkuttai Teréz anya mondta: Az emberek azt gondolhatják rólunk, hogy szociális munkát végzünk, de valójában szemlélődők vagyunk a világ kellős közepén, mert napi huszonnégy órában Krisztus testét érintjük.

Ha igazán szeretjük Jézust, akkor felismerjük Őt a legfurcsábbnak és legvadabbnak tűnő álarcban is, még azokban is, akiket ellenségeinknek gondolunk. Aki viszont nem nyújt segítséget a rászorulónak, az tulajdonképpen Jézustól tagadja meg a segítséget. Az üdvösségünk múlik azon, hogy segítünk-e.

Tehát legyünk mindig segítőkészek, és amíg lehetséges, tegyük a jót mindennap, hogy üdvözüljünk!