Húsvét 5. vasárnapja. A  – ApCsel 6,1-7; 1Pt 2,4-9; Jn 14,1-12
Vajon értelmes és értékes életet élünk-e?

Jézus a mai evangéliumban azzal kezdi beszédét, hogy „Ne nyugtalankodjék a szívetek!” Ezt máskor is mondta, hogy megerősítsen bennünket, hiszen a nyugtalanság végigkísér életünk folyamán. Talán emlékszünk arra a figyelmeztetésére, hogy: „Márta, Márta! Sok mindenre gondod van és sok minden nyugtalanít, de egy a szükséges.” (Lk 10,41-42) Sajnos, könnyen megfeledkezünk a legszükségesebbről: a végső célunkról, és az annak elnyeréséhez megfelelő életről.

Jézus megnevezi nyugtalanságunk okát is: ez pedig a hitetlenség. Ezért azt kéri tőlünk, hogy „Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek!” Higgyünk az Istenben, hogy ő szerető Atya, aki magának teremtett minket. Higgyünk benne is, mint jó pásztorban, aki által eljutunk az Atyához. Aztán kétszer is mondja, hogy „elmegyek és helyet készítek nektek”. Majd hozzáteszi: „ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.” Ezzel arra akar bátorítani minket, hogy higgyünk az örök életben is.

 Ha értelmes és értékes életet akarunk élni, akkor jól kell megválasztani az életcélunkat, ismernünk kell a célunk elérésének a módját, és annak megfelelően kell élnünk. Jézus úgy fogalmazta meg életünk célját, hogy az egy személy, aki maga az Atya, és a hozzá vezető út is egy személy: a Fiú. Ő mondta, hogy „Én vagyok az út, igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.” Jézus szerint az igazság nem elméleti ismeret, hanem az a tény, hogy Ő az Atyához megy, és minket is oda akar vinni. Aki Krisztussal egyesülve él, az már az igazság birtokában van, és így már részese Isten életének, az Atya és a Fiú életközösségének.

Jézus arra a kérdésre, hogy mi az értelme az életnek, a halálnak, a szenvedésnek, azt válaszolta, hogy Ő maga az igazság. Nem elméleti szinten adott választ, hanem előttünk végigélte ezeket a valóságokat. Ha Őt követjük, akkor még a legfájdalmasabb tapasztalataink is értelmet nyernek.

A halhatatlanság utáni vágyra is saját magát adta válaszul, amikor önmagát Életnek nevezte. Aki benne hisz, annak örök élete van.

Amikor Jézus azt állította magáról, hogy Ő az út és egyedül általa juthatunk el az Atyához, világossá tette számunkra, hogy egyedül ővele érhetünk csak célba. Nem hallgatta el, hogy a menny felé vezető utunkon vannak és lesznek nehézségek. A gonosz meg akarja akadályozni, hogy elérjük célunkat, de ki kell tartanunk Jézus mellett!

Ami ezután következik a mai evangéliumban (a 7. verstől kezdve), az elhangzott már a tegnapi evangéliumban is. Ennek kifejtését megtaláljuk a tegnapi homíliában.

Tehát életünk értelme, célja, és életcélunk egyedül lehetséges elérési módja: a Jézussal való egyre személyesebb kapcsolat kialakítása és az ebben való állandó fejlődés. Erre kell törekednünk!