Húsvét 5. hete, hétfő – Jn 14,21-26

Ismerős-e számunkra az a folyamat, ahogyan egyre jobban megtapasztaljuk magunkban a feltámadt Krisztus életét, és ahogyan egyre hitelesebben tudunk tanúságot tenni Róla?

A megváltás végső célja: az ember teljes életközössége a Szentháromsággal. A Jézus búcsúbeszédéből vett mai evangéliumi részlet azt a folyamatot tárja fel, ahogyan az Istennel való egység kialakul bennünk. Ez nemcsak Isten műve, hanem ennek megvalósulásában az ember tevékeny, felelős közreműködésére is szükség van. A mai evangélium alapján, nyomon követhetjük ennek a lépéseit.

 Minden azzal kezdődik, hogy még mielőtt megismertük volna Istent, ő már szeretett minket és föláldozta magát értünk (vö. Gal 2,20). Ha „megismertük a szeretetet, amelyet Isten oltott belénk, és hittünk benne” (1Jn 4,16), vagyis ha készek vagyunk befogadni az ő szeretetét, akkor ezt követi Isten szeretetének a viszonzása, a megismert parancsok teljesítése által. Ezzel mutatjuk ki Isten iránti hitünket és szeretetünket. Erre utal Jézus a mai evangéliumban: „Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem.” Ez az illő és méltó válasz az ő szeretetére. Ugyanakkor ez egyben feltétele annak, hogy Isten egyre jobban kinyilatkoztassa magát nekünk: „Aki szeret engem, azt Atyám is szereti. Én is szeretni fogom őt, és kinyilatkoztatom magam neki.” A hit így a szeretetben tovább mélyül.

Jézus tanításának egyre jobb megismerése és elfogadása nemcsak azt jelenti, hogy egyre több elméleti ismeret birtokában leszünk, hanem a tanítása átalakítja az életünket.

Ennek folytatása, hogy: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és lakóhelyet veszünk nála.” A megváltás végső célja tehát az életközösség a Szentháromsággal. A hívő ember ezt nemcsak tudja, hanem érzi és éli is.

Minden szeretetnek alkotóeleme valamilyen jelenlét és személyes hatás. Ha az evangéliumból táplálkozunk és szerinte élünk, akkor Jézus jelenlétét egyre jobban érezzük, és ez a jelenlét egyre erősebb biztosítéka annak, hogy Jézus ígéretei valóra válnak életünkben.

Jézus a személyes hiten keresztül akar minket elvezetni az üdvösségre, nem pedig ellenállhatatlan hatalommal. Isten előtt annak a szeretetnek van értéke, amely bensőséges hitre és reményre épül.

Az élet küzdelmei és kísértései között az a hit erősít meg bennünket, amelyben átéljük Jézus jelenlétét és erejét. Aztán Jézus a mi tapasztalatunkon (tanúságtételünkön) keresztül nyilatkoztatja ki magát a világnak. Ennek a mozzanatai is mindig ugyanazok:

– Először megismerjük és megtapasztaljuk Isten szeretetét. Aztán a mi szeretetünk közvetítésével mások is megismerik és megtapasztalják az ő szeretetét.

– Ezt követi az ő részükről is Jézus tanításának elfogadása és megvalósítása.

– A Szentlélek segít minket abban, hogy Krisztus hiteles, élő tanúi lehessünk a világban.