Húsvét 5. hete, péntek – Jn 15,12-17

Tudjuk-e, hogyan lehetünk Jézussal baráti kapcsolatban, és hogy mi ennek a feltétele, illetve a következménye?

Minden személyes kapcsolatot ápolni kell, főleg a házastársak közötti, valamint a szülők és gyermekeik közötti kapcsolatot, de fontos a baráti kapcsolatok ápolása is.

Általánosságban véve is nehéz meghatározni, hogy melyek a barátságnak a jellemzői. Például két személy közötti kölcsönös rokonszenv, vonzalom, érdeklődés és értékelés, együttérzés, megértés, jóakarat, megnyílás, bizalom, megosztás és osztozás, egymás lényének és szabadságának tiszteletben tartása, stb. Mindez érvényes a Jézussal való barátságra is.

 A Jézussal való barátság kezdeményezője Jézus. Ő választ ki minket, de ennek a kiválasztásnak a feltétele az iránta és egymás iránti szeretet: „Barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Ez az én parancsom: szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!”

Azzal együtt, hogy Jézus felajánlja barátságát, a kinyilatkoztatás teljességében akar részesíteni minket. Ennek három mozzanata van:

1. Az Atya minden mondanivalóját kinyilvánította: „Mindazt, amit Atyámtól hallottam, tudtul adtam nektek.” Ezzel a szolga szintjéről fölemelt a barát szintjére.
2. Önmagát egészen értünk és nekünk adta.
3. A Szentlélek átadásával övéit lelkileg önmagával egyesítette.

Tudnunk kell, hogy Jézus barátságának felajánlása, és ennek feltételeként a parancsainak teljesítése nemcsak az apostoloknak szólt, hanem mindazoknak, akik elfogadják a felajánlott barátságot, tehát nekünk is.

Azt is tudnunk kell, hogy Jézus azt kívánja tőlünk, amit Ő maga is megvalósított, és ez kiterjedhet egészen az élet odaadásáig.

A Jézussal való gyümölcsöző életközösség, vagyis az egymásban maradás a krisztusi élet továbbadásának a feltétele. Krisztus tanítását csak akkor tudjuk hatékonyan továbbadni, ha a Szentlélek segítségével erkölcsös életet élünk a parancsok teljesítése által. Ehhez járul a belső megtapasztalás és az érzelmi átélés. Erőnk forrása és örömünk alapja a Lélek jelenlétének tudata és a Krisztussal való belső egységünk megtapasztalása.

A kiválasztás és a megbízás Jézustól ered. Ő mindenkit üdvözíteni akar, de hogy kinek milyen szerepet juttat országában, arról a döntést fenntartja magának. Nekünk abban kell hűségesnek lennünk, amit kaptunk. A szeretet gyakorlásának már itt a földön is megvan a természetfölötti jutalma: az Atya meghallgatja kéréseinket, amelyeket Jézus nevében terjesztünk elé. Az Atya így tiszteli meg Fia barátait.

De Jézus újra hozzáteszi, hogy ennek előfeltétele: az egymás iránti okos testvéri szeretet.