Húsvét 6. hete, hétfő – ApCsel 16,11-15; Jn 15,26-16,4

Felismertük-e, hogy mindegyikünknek milyen fontos szerepe van az üdvözítés művének szolgálatában?

Jézus tanítványai talán még Jézus búcsúbeszéde alatt sem gondoltak arra, hogy nekik milyen fontos szerepük lesz Jézus üdvözítői művének folytatásában. Még kevésbé gondoltak arra, hogy olyan meghurcoltatások várnak rájuk, amelyekről Jézus beszélt: „eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek.” Mi pedig azt gondolhatjuk, hogy ezek a mondatok csak az apostolokra vonatkoztak. Esetleg elfogadjuk azt, hogy rajtuk kívül még a papokra érvényesek. De arra már talán nem gondolunk, hogy az egyszerű hívőkre is vonatkoznak. Hogyan is kerülhetnénk mi ilyen helyzetekbe? Egyszerűen úgy, hogy a Szentlélekre hallgatunk, és mindig azt tesszük, amit Ő mond nekünk. A Szentlélek vezette Jézust földi működése során. A fogantatástól egészen a feltámadásáig. A Szentlélek által támasztotta fel az Atya Jézust, és általa nyilatkoztatta ki a világnak, hogy Jézus az Atya Egyszülöttje, Isten Fia.

Az apostolokat is a Szentlélek segítette. Ugyanúgy együttműködött velük, mint Jézussal. Vezette őket, sugallva, hogy hova menjenek, és hova ne menjenek. Ő adott isteni erőt emberi szavaiknak. A Szentlélek segítségével tudtak helyt állni és örömmel tanúságot tenni Jézusról akkor is, amikor meghurcolták őket.

A Szentlélek segít mindenkit, a magukat egyszerűnek tartó embereket is a tanúságtételben.

Az Apostolok Cselekedeteinek mai részlete fényt vet a nőknek az Egyházat fenntartó szerepére is.

A szentleckében azt olvashatjuk, hogy Filippiben a megtértek között volt a bíborárus Lídia asszony, akinek „megnyitotta szívét az Úr, hogy figyelemmel hallgassa Pál szavait.” Ennek az egyetlen asszonynak a nagylelkűsége megnyitotta az utat egész Európa missziójának megindításához!

Lídia megtérése és az ő vendéglátó szeretete emlékeztet minket arra a készséges lelkületre, amellyel Szűz Mária befogadta az örök Igét, amely nélkülözhetetlen volt üdvösségünk művében. Nagy szükség volt arra a szolgáló szeretetre is, amellyel Márta vendégül látta a Mestert, vagy arra az odaadó figyelemre, amellyel nővére, Mária hallgatta Jézus tanítását, és azokra az asszonyokra, akik a háttérben gondoskodtak Jézusról és az apostolokról egész útjuk során.

Ismerjük (f)el, hogy nélkülözhetetlen a nők szerepe az Egyházban! Sajátos női karizmájukkal, sokszínű és nélkülözhetetlen tevékenységükkel kiegészítik a hithirdető és egyházszervező férfiak munkáját. Úgy kell együttműködniük az apostoli szolgálatot hivatásszerűen ellátó férfiakkal, amilyen egységben, mégis csodálatos munkamegosztásban Krisztus és a Szentlélek tevékenykedik.

Kérjük a Szentlelket, hogy teremtsen bennünk új, odafigyelő szívet, vagyis tegye készségessé szívünket Jézus tanításának a teljesítésére, és adjon erőt, hogy mindig és mindenütt tanúságot tudjunk tenni a feltámadt Krisztusról!