Húsvét 6. hete, kedd – ApCsel 16,22-34; Jn 16,5-11

Miért mondta Jézus, hogy Jobb nektek, ha én elmegyek?

A válni készülő házastársak közhely-mondata, hogy „Neked is jobb, ha elválunk.” Csakhogy Jézus nem az elválásra gondolt, mert ugyanebben a főpapi imájában azt mondta: „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok.” (Jn 17,24)

Jézus azért megy el, hogy még jobban velünk lehessen. Az Ő elmenetele a feltétele annak, hogy elküldje a Szentlelket, aki csak Jézus halála és megdicsőülése után jöhetett el.

A Szentlélek által Jézus jobban velünk, sőt bennünk van, és megvalósult az is, amit nem sokkal előbb mondott, hogy „aki szeret engem, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni.” (Jn 14,23) A Szentlélek kapcsol össze minket az Atyával és a Fiúval.

 Amikor Jézus felsorolta, hogy mi lesz a Szentlélek tevékenysége, a következőket mondta: „meggyőzi majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről, amiért nem hittek bennem. Az igazságról, hogy az Atyához megyek, és többé nem láttok. Az ítéletről, mivel a világ fejedelme ítélet alá esett.” (Jn 16,8-11)

Jézus szerint az a bűn, ha valaki nem hisz abban, hogy „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3,16) A Szentlélek meggyőz minket arról, hogy bűnösök vagyunk, bűnbánatot ébreszt bennünk, mégpedig szeretetből fakadó bűnbánatot. A farizeusoknak az volt a legnagyobb bűnük, hogy magukat tökéletesnek tartották, azaz nem ismerték el, hogy bűnösök.

A Szentlélek meggyőzi a világot az igazságról: hogy Jézus azért megy az Atyához, hogy közbenjárónk legyen. Már a földre is azért jött, hogy Megváltónk és Üdvözítőnk legyen, és kiszabadítson minket a bűneink rabságából. A Szentlélek meggyőzi a világot az ítéletről, amely már megtörtént: Jézus győzött a gonoszság felett, Isten kegyelme kiárad ránk.

Ez valósult meg Pál és Szilás igehirdetése által is. Miután a börtönőr és egész háza népe elismerte a bűnt, hogy igazságtalanul elítélték Krisztust, és elfogadták az Igazságot, a Szentlélek felmentő ítéletében részesültek. Ez volt örömük forrása.

Ha elfogadjuk az Igazság Lelkét, akkor Ő a mi értelmünket is megvilágosítja, hogy felismerjük bűneinket: legfőképpen hitetlenségünket Isten szeretetével szemben, és ezzel együtt megismerjük azt is, hogy az Isten igazságossága és az ő irgalmas szeretete elválaszthatatlan egymástól. Ha bűnbánatot tartunk, akkor irgalmas ítéletben lesz részünk, és az Istenbe vetett hit eredményeként megtapasztaljuk azt az örömet, amely a börtönőr családját eltöltötte, és amelyet Isten csak azoknak tud adni, akik megnyitják őelőtte a szívüket.