Húsvét 6. hete, csütörtök – Jn 16,16-20

Jól használjuk-e fel földi életünk idejét?

A mai evangéliumi részletben hétszer szerepel, hogy „kis idő”. János evangélista nagyon élethűen írta le, hogyan tanakodtak Jézus tanítványai: „Mit akar mondani ezzel: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem? És hogy: Az Atyához megyek? Mit jelent az, hogy: „Még egy kis idő”? Nem értjük, mit beszél.” Vajon mi értjük-e?

Annyit biztosan lehet állítani, hogy ez a kis idő Jézus nem látása és viszontlátása között telik el.

Mivel az utolsó vacsorán hangzottak el ezek a szavak, ezért Jézus érthette úgy, hogy kis idő múlva, azaz másnap eltávozik a földi életből (meghal és eltemetik), majd ezt követően harmadnapra feltámad, és ennek köszönhetően újra látni fogják őt. De gondolhatott Jézus arra is, hogy halála és feltámadása után még egy kis ideig marad ebben a világban, majd az Atyához megy.

 Jézus mennybemenetele után arra is gondoltak az apostolok, hogy Jézus egyszer majd újra vissza fog térni a világba, ez lesz az ő második eljövetele az idők végén. Ebben az esetben a kis idő néhány év, évszázad, évezred, vagy még több is lehet, ami emberi mérték szerint ugyan sok, de az örökkévaló Isten számára valóban csak egy kis idő.

A kis idő akár lehet a mi földi életünk ideje is!

És végül: a kis idő vonatkozhat minden előbbi értelmezésre is. A hetes szám ezt is valószínűsítheti. Mert János evangélista a hetes számmal Jézusnak a feltámadása utáni megjelenéseinek és eltávozásainak láncolatát kiterjeszti az egész keresztény életre. Egész földi életünk Jézus eltávozásainak és visszatéréseinek szakadatlan egymásutánjaiból áll.

A hitetlen világ sokszor hiszi azt, hogy végleg legyőzte Jézust; ezért örül, minket pedig ilyenkor elfog a szomorúság. De a megpróbáltatásaink idején, azokon a napokon, amelyeken sírni lenne kedvünk, mert elkeserítő és csalódást okozó történések terhe nehezedik ránk, ne feledjük, hogy itt a földön minden elmúlik egyszer, nemcsak a jó, hanem a rossz is, ennek a világnak a múló időben zajló megpróbáltatásai egyszer véget érnek. Beteljesedik Jézus ígérete, hogy „Kis idő, és szomorúságtok örömre fordul”, mert megtapasztaljuk, hogy Jézus él, és együtt leszünk Vele és szeretteinkkel, soha meg nem szűnő, zavartalan és örök boldogságban. Akkor majd megtudjuk, hogy a mi jóságos, irgalmas és gondviselő Atyánk mindegyikünket akkor szólít el ebből a földi életből, amikor az nekünk, és szeretteinknek is a legjobb. Addig is vigyázzunk, mert bizony, sok fiatal meghal addig, míg egy öreg! Ha minket eddig sok életveszélyes helyzetben megtartott az Isten, ez az ő irgalmas szeretetének a jele, mert esetleg még nem készültünk föl eléggé a Vele való végső találkozásra.

Az a fontos, hogy a halálunkig hátra levő kis időt jól használjuk fel!