Szentháromság vasárnapja

Kiv 34,4b-6, 8-9; 2Kor 13,11-13; Jn 3,16-18

 

Miért fontos tudnunk, hogy Isten Szentháromság?

Jézus nem ejtette ki ezt a szót, hogy Szentháromság. De beszélt az Atyáról, valamint arról, hogy Ő és az Atya egyek, és hogy az Atyával együtt elküldik a Szentlelket. Mielőtt a mennybe ment, azt a küldetést adta tanítványainak, hogy: „Tegyetek tanítványommá minden népet! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére!”

A mai szentleckében Pál apostol köszöntése már az őskeresztények hitvallását idézi: „Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, az (Atya)Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!”

A Szentháromság titkát soha nem tudjuk megérteni. Szent Ágoston szerint a Szentháromságról való beszédünk csak „szavaink csörömpölése”. Úgy vagyunk vele, mint a szomjas vándor a forrással: iszik a forrásból és felfrissül, de a forrást kiinni sohasem tudja. De nem is azért van a forrás, hogy kiigya az ember, hanem hogy éljen általa.

 

Azért kellett megismernünk, hogy Isten három személy szeretet-közössége, mert az Isten személyes kapcsolatra akar lépni velünk. Ez azonban csak úgy lehetséges, hogy külön-külön kapcsolatban vagyunk az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel. Hiszen személyes kapcsolat csak személyek között lehetséges.

A három isteni Személy létének és egymáshoz való kapcsolatának ismerete abban segít minket, hogy tudjuk, milyennek kell lennünk. Mivel Isten képére és hasonlatosságára vagyunk teremtve, életünk lényege az ajándékozó, túlcsorduló szeretet. Ez az egész teremtett világnak és benne minden életnek az alaptörvénye.

Istenben a személyek nemcsak egymásnak akarják átadni önmagukat, hanem nekünk is. A mai evangéliumban ezért mondja Jézus: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, örökké éljen.”

Az Atya úgy birtokolja az istenség teljességét, hogy semmit sem tart meg önmagának, hanem öröktől fogva szüntelenül odaad mindent a Fiúnak. Tehát a Fiú, aki öröktől fogva születik, az istenség teljességét úgy birtokolja, hogy az Atyától kapja. Mindent elfogad az Atyától, de Ő sem tart meg semmit önmagának, hanem azonnal mindent visszaad Neki. A Fiú ebbe a szeretet-áramlatba hívott meg minket, amelybe a mi a tudatos részvételünkkel tudunk bekapcsolódni. A Fiúhoz hasonlóan mi sem önzően fogadjuk el az Atya szeretetét, hanem úgy viszonozzuk, hogy tovább adjuk azoknak, akiknek Isten rajtunk keresztül akarja adni. Így bontakozik ki személyiségünk Isten és egymás szeretetében.

A Szentháromság közösségének és egységének Éltető Lelke, a szeretetnek az áramlása az Isteni Személyek között, a Szentlélek. Ő az Atya és a Fiú közös szeretete, a kettőjük szeretetéből származó isteni Személy. Vele kell együttműködnünk, hogy kölcsönös szeretetben éljünk az Atyával, a Fiúval és egymással!