Évközi 10. hét, péntek – Mt 5,27-32

Következetesek vagyunk-e a bűn elleni küzdelemben?

Márk evangéliumában is olvashatjuk Jézus figyelmeztetését, hogy: belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat és erkölcstelenség, és az teszi tisztátalanná az embert (v.ö. Mk 7,21). A bűnös vágyak, szándékok, indulatok és hajlamok a szívünkben születnek meg. Ha nem teszünk ellenük, akkor fölerősödnek, eluralkodnak rajtunk, és bűnös cselekedetekhez vezetnek. A bűnt csak az kerülheti el, aki a helytelen vágyakat radikálisan elkerüli.

A házasságtörés nem váratlanul következik be, hanem hosszabb időn át táplált helytelen fantáziálgatás vezet odáig. Jézus a bűnös vágyat is bűnnek tekinti, és felelőssé teszi érte az embert. Ezért mondta, hogy: „aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már vétkezett vele”. Természetesen ez megfordítva, a másik nemre is vonatkozik: aki bűnös vággyal férfira néz…

Jézus nem kapcsolta a kísértést sem külső dolgokhoz, sem a saját testünk egy-egy részéhez, amint kortársai tették. Amikor Jézus a bűnre vivő testrész levágását, kivájását, illetve eldobását javasolta, akkor nem öncsonkításra gondolt, hanem a keleti nyelv képeivel a rossztól való elfordulás radikális elszántságára buzdított.

Az evangélisták nem említettek Jézus környezetében egyetlen olyan embert sem, aki Jézusnak ezeket a mondatait módszertani utasításként értelmezte volna. Nem sánták, csonkák és félszeműek vették körül Jézust, akik boldogan mesélték el a kíváncsiskodóknak, hogy mivel szó szerint követték mesterük tanácsát, azért vágták le fél karjukat, lábukat és vájták ki fél szemüket, hogy így könnyebb legyen megtartaniuk Isten parancsait. Jézus körül inkább olyanok voltak, akik nemrég még vakon, csonkán, sántán koldultak az útfélen, aztán Jézus meggyógyította őket.

Egyiküknek sem mondta Jézus, hogy: nem gyógyítalak meg, mert jobb, ha nem látsz, mivel sok kísértés kapuja a szem, vagy jobb, ha fél karod van, mert legalább nem támad kedved a verekedésre, és jobb, ha sántítasz, mert nehezebben fogsz rossz útra tévedni. Ő azért jött, hogy életünk legyen, és bőségben legyen. Ismerte ugyan ennek a teljesebb életnek a kockázatait, de mégsem ajánlott rövidebb utat a kísértések elkerülésére. Jézus többet vár el tőlünk kezünk, lábunk lemetszésénél.

Radikálisan el kell fordulnunk mindentől, ami akár magunkat, akár másokat bűnre visz. Jézus a bűnt mindig gyökeresen akarja orvosolni, és mindent az eredeti, kezdeti épségében akar visszaállítani. Ugyanakkor figyelmeztet minket arra, hogy megváltottságunk tudatában sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy akaratunk rosszra hajló, azaz bűnre hajló lett. Csábíthatóak vagyunk, és csábítóak is tudunk lenni. Ezért a bűn elleni küzdelemben mindig ébernek kell maradnunk.

Vigyáznunk kell tehát a szívünkre: gondolatainkra, fantáziánkra, érzelemvilágunkra, vágyainkra! Gondoskodnunk kell a mindennapi lelki táplálékról is! Hiszen Isten csak így tud megóvni minket a bűntől, és csak így üdvözülhetünk.