Évközi 11. hét, kedd – Mt 5,43-48

Hogyan lehet, és miért érdemes szeretnünk ellenségeinket?

Jézusnak nem az a legnehezebb parancsa, hogy „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket!” Ennél nehezebb a szeretet általános parancsa, mert nagyon sok figyelmességet és tapintatot igényel. Nagyon kell vigyáznunk, mert helytelenül, önzően is lehet szeretni, ami olykor nagyobb kárt tud okozni, mint az ellenség rosszindulatú bántása!

Az ellenség szeretete sokkal egyszerűbb feladat, mert egyoldalú. Az ellenségünk ugyanis nekünk mindig ártani akar, és erre fel lehet készülni. Hazugságokat mond rólunk, és aki hazudik, az lop is: ellopja azt, ami a miénk, legyen az jó hírnév, erkölcsi javaink, vagy mások irántunk való szeretete. Rosszindulatúan üldöz minket, nyomorba és rabságba akar dönteni, tönkre akarja tenni testi-lelki egészségünket, stb. Az ellenség végső célja a másik feletti teljes diadal, esetleg a fizikai megsemmisítés, amíg a másik végleg el nem tűnik a küzdőtérről.

Nagyon fontos, hogy ne tápláljunk hamis illúziókat! Ha Jézus át tudta volna változtatni a gyűlöletet szeretetté, akkor nem halt volna meg a kereszten. Hiszen senkiben nem volt nagyobb szeretet, mint Jézusban, akire mégis kimondhatatlan gyűlölettel rontottak rá, megkínozták és kivégezték, ártatlanul és igazságtalanul.

Tudomásul kell vennünk, hogy: „hős harc az élet, és megélni szép” (Ady Endre), és azt is, hogy aki fél és elrejtőzik, vagy esetleg menekül, az megkettőzi ellensége bátorságát, és üldözésre csábítja őt, gyengesége által vétkes lesz a másik kegyetlenségében. Ezért szemébe kell nézni a minket ok nélkül bántó embernek, és Jézushoz hasonlóan meg kell kérdezni őt, hogy „miért ütsz engem” (Jn 18,23)? Aztán meg is kell küzdeni ellenségeinkkel, de jól jegyezzük meg, hogy nem az ő módszereikkel, s még kevésbé az ő indulatosságukkal! Vigyáznunk kell arra, hogy az ellenséges indulatoknak (a sértődésnek, neheztelésnek, a haragnak, a gyűlöletnek a bosszúvágynak, stb.) még a hajszálerei se jelenjenek meg a szívünkben! Hogyan lehet és miért érdemes szeretni ellenségeinket?

Jézus indoklása szerint azért érdemes szeretni ellenségeinket, mert így vagyunk, és így leszünk gyermekei a mennyei Atyának. A mai evangéliumi részlet végén arra szólít fel minket Jézus, hogy „Ti legyetek olyan tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok!” Isten tökéletességét az követi, aki az ő egyetemes szeretetét közvetíti. Ez a leghitelesebb bizonyítéka annak, hogy Isten életét éljük. Fontos megjegyezni: az ellenségszeretetre csak azok képesek, akik Isten életét élik.

Az Atya jóságát, irgalmas szeretetét, és ezzel együtt Jézus áldozatkészségét azzal tudjuk követni és közvetíteni, ha okosan szeretjük ellenségeinket. Mondhatjuk azt is, hogy ennél jobb módot és alkalmat keresve sem találhatunk. Ez egyben igazi vallásosságunk leghitelesebb bizonyítéka is. Kérjük a Szentlelket, segítsen meg minket, hogy általa úgy tudjuk szeretni egymást, ahogy Jézus és vele együtt az Atya szeret minket!