Nagyböjt 5. hete, hétfő – Jn 8,1-11

Kinek a bűneivel foglalkozunk? A magunkéval vagy a másokéval? Mások bűneiről eszünkbe jutnak-e saját bűneink?

A mai olvasmányban és az evangéliumban kétféle igazságszolgáltatásnak lehettünk tanúi.

Zsuzsanna számára Dániel szolgáltatott igazságot, amikor leleplezte a véneket, és fényt derített Zsuzsanna ártatlanságára. Dániel nevének jelentése: Isten igazságos. Isten nevében Jézus szolgáltatott igazságot, amikor a valóban bűnös asszonyt az isteni irgalom világába emelte. Isten úgy igazságos, hogy irgalmas. Jézus nem kinyilvánította, hanem helyreállította a házasságtörő asszony ártatlanságát.

Jézus nem várt mentegetődzést, nem kutatott a tettet megelőző szándék után, nem akart sem vallató, sem vádló lenni, még kevésbé hóhér. Jézus nem hagyta jóvá a bűnt, de nem is azért jött, hogy jóváhagyja, hanem hogy elvegye. Ő nem azért jött, hogy ítélkezzék, hanem hogy a bűnösöket bűnbánatra és megtérésre bírja, és a bűnöket megbocsássa. A vádlókat sem akarta megszégyeníteni, hanem azt akarta, hogy ki-ki saját lelkiismeretével vessen számot. Rávilágított helyzetükre, hogy ők is bűnösök, de a következtetés levonását rájuk bízta. Ők is lehetőséget kaptak, hogy annál keressenek gyógyulást, akinek egyedül van hatalma a bűnök megbocsátására. De velük együtt mi is csak azokra a bűneinkre kapunk bocsánatot, amelyeket elismerünk, megbánunk és igyekszünk jóvá tenni.

Krisztus a bűnöst nemcsak irgalmasan felkarolja, hanem küldi is: Menj, és többé ne vétkezzél! Az ő irgalmassága nemcsak egyszerűen egy passzív együttérzés, hanem meghívás az életre. Aki irgalmat talált, az ne folytassa tovább a bűnös életvitelt! Aki azt érzi, hogy az irgalom megmentette az ő személyét, annak saját magának is igyekeznie kell megmenteni önmagát. Ez azt is magában foglalja, hogy aki el akarja kerülni a bűnt, annak kerülnie kell a bűnre vezető alkalmakat, a bűnös vágyakat és indulatokat.

És még mindig nincs vége a teendőknek. Akinek megkegyelmeztek, annak aktívan tovább kell adni a kegyelmet családi és társadalmi síkon is. Az irgalom mások számára is legyen jövőt ajándékozó, aktív cselekvésre sürgető! Van megbocsátás, nagyvonalúság, bizalom, és meg nem szűnő remény. Mindig van valahogyan tovább. Lehetünk még boldogok, nem kell elkeserednünk, nem szabad kétségbe esnünk! Bármilyen törés, bűn, tragédia idején az irgalom vezérelve: menteni a menthetőt. Ha már a baj megtörtént, akkor is tovább kell menni, dolgozni és okosan szeretni. Sohasem szabad a másikat elítélni!

Jézus nekünk is mondja: Legyetek irgalmasok, amint a ti mennyei Atyátok is irgalmas! (Lk 6,36)

Ágoston atya

Posted on2020-03-30AuthorKázmér