Nagyböjt 5. hete, szerda – Jn 8,31-42

Isten gyermekeinek szabadságában élünk-e?

Szent II. János Pál pápa szerint, ha az egész Szentírásból csak egyetlen mondat maradhatna fenn az utókorra, ő azt választaná, hogy az igazság szabaddá tesz benneteket. Jézus mondja ezt a mai evangéliumban: Ha megmaradtok tanításomban, akkor… megismeritek az igazságot, és az igazság majd szabaddá tesz benneteket. Néhány mondattal később pedig így folytatta: mindaz, aki bűnt cselekszik, az szolgája a bűnnek… Ha viszont Isten Fia szabaddá tesz titeket, akkor valóban szabadok lesztek. Jézus értelmezésében az igazság nem csupán az ő tanítása, hanem egyben az ő személye is. Tehát Ő Maga az Igazság, sőt ezzel együtt Ő az Út és az Élet, amely az igazság megismeréséből és követéséből fakad. Tehát aki Jézus tanítása, vagyis az Isten akarata szerint él, az az igazságban jár, és eljut az üdvösségre. Elválaszthatatlan egymástól az igazság, a szabadság, a boldog élet és az üdvösség.

Jézus világosságot hozott. Utat mutat, és új életet ad nekünk. Azonban csak azoknak a szívéből tudja eloszlatni a sötétséget, és csak azoknak tud új életet adni, akik kinyitják előtte a szívüket; akik engedik, hogy az ő világossága átjárja az életüket. Azoknak tudja az élet örömét ajándékozni, akik engedik, hogy a szívükből elvegye a reménytelenséget és a keserűséget, amely a bűnös élet következménye.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy mindnyájan vétkeztünk, és hogy bűneinktől egyedül Jézus tud megszabadítani minket, mégpedig a szentgyónás által. A szentgyónásban a Szentlélek megtisztítja szívünket; eltávolít a szívünkből minden aggályosságot és félelmet; megerősíti Istenbe vetett bizalmunkat, és arra bátorít, hogy Istent atyánknak tekintsük; vagyis gyermeki, bizalommal teljes szeretettel tölt el minket Isten iránt .

Jézust a meg nem osztott szív tiszta cselekvésével kell követni. Csak a tiszta szív tudja befogadni az Istent. Ha bensőnkben szabaddá válunk minden rendetlen érzéstől, akkor semmi gátja nem lesz haladásunknak. Ha semmi másra nem törekszünk, csak arra, hogy Isten tetszésére és felebarátaink javára éljünk, akkor örvendhetünk belső szabadságunknak.

Aki csak önmagának él, és hajszolja a földi élvezeteket, az a bűn szolgaságában és hazugságban él. Ha az ilyen ember őszinte lenne, akkor elismerné, hogy csupán keresi, de nem találja meg a boldogságot.

Aki viszont engedi, hogy Jézus megszabadítsa a bűn szolgaságából, az megszabadul az önzéstől, és örömmel adja át magát az Igazság (vagyis Krisztus) szolgálatára. Ebben teljesedik ki az Isten gyermekeinek szabadsága (Róm 8,21), amelyre az egész teremtett világ sóvárogva vár (Róm 8,19). Az ilyen ember nemcsak ebben a földi életben lesz boldog, hanem az örök életben is.

Posted on2020-04-01AuthorKázmér