Nagyböjt 5. hete, péntek – Jer 20,10-13; Jn 10,31-42

Mennyire ismerjük fel magunkban Krisztus életét?

A mai evangéliumban Jézus a jótetteire hivatkozik, hogy bizonyítsa hitelességét. Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! – Higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában. A mi tetteink ki mellett tanúskodnak? Vajon bennünk Krisztus él?

Isten olyannak teremtette az embert, hogy alkalmas legyen az ő életének a befogadására. Ezt az életet azonban csak Jézus Krisztus közvetítésével kaphatjuk meg. Ő azért lett emberré, hogy mi Isten gyermekeinek életét élhessük. Ha az Atya gyermekei vagyunk, akkor egyrészt az Atyára kell hasonlítanunk, leginkább abban, hogy türelmes és irgalmas szeretettel vagyunk egymás iránt. Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas! (Lk 6,36)

Az is a Krisztushoz való tartozásunk bizonyítéka, ha Krisztus miatt üldöznek minket, valamint, ha az üldöztetés ellenére is kitartunk Jézus mellett, aki megőriz bennünket az ő békéjében.

Jézus mondta: Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak (Jn 15,20). Sőt, azt is mondta, hogy boldogok vagytok, ha hazudozva minden rosszat fognak rátok énmiattam. (Mt 5,11)

Az üldöztetés egyrészt az Isten által megengedett próbatétel. Isten minden embertől tudatos és határozott döntést vár. Ehhez nyújt segítséget, amikor próbatételek elé állít bennünket, amelyek kísértések és szenvedések formájában jelentkeznek az életünkben. Másrészt az üldözés elviselése egyben a világ részéről annak a tesztelése is, hogy hitelesek vagyunk-e. A világ is próbatételek elé állít minket.

Azok, akik e világban szeretnének eredményesek, sikeresek lenni, nemcsak Krisztustól érzik távol magukat, hanem a Krisztusban hívőktől is. Ugyanis szembekerülnek azzal a nyugtalanító ténnyel, hogy a Krisztusban élők mást tartanak fontosnak.

Ha valaki elfogadta Isten életét, annak az a jele és bizonyítéka, hogy eltölti a szívét Krisztus békéje és a jóakaró, elfogadó szeretet. Aki nem Isten életét éli, azok szívét a békétlenség és a rosszakarat tölti el.

A Jézussal kapcsolatos semleges álláspont sokáig nem tartható fenn. Legfeljebb önmagát ámíthatja vele az ember. Ezt úgy is lehet mondani, hogy vagy Krisztus mellé állunk, akit üldöztek és keresztre feszítettek, vagy az üldözők és a keresztre feszítők közé csatlakozunk.

Ahogy Jézust a tettei igazolták, ugyanígy a hívő embert is. A legfőbb személyes bizonyítékaink, hogy a mennyei Atya gyermekei és Krisztus testvérei vagyunk: az egymást elfogadó, sőt ellenségeink iránt is irgalmas, áldozatos és jóakaró, okos szeretet, valamint Krisztus békéje!

Posted on2020-04-03AuthorKázmér