Nagyszerda – Iz 50,4-9a; Mt 26,14-25

Milyen lelkülettel készülünk Jézus Krisztus halálának és feltámadásának megünneplésére?

Jézus körül két tábor alakult ki. E két tábor kétféle előkészületének, kétféle lelkületének lehetünk tanúi.

Jézus és a tanítványok a húsvéti vacsorára készültek, amelyen Jézus szeretetének a legnagyobb jelét adja. A vallási vezetőknek számító farizeusok és írástudók pedig – Júdás árulása révén – Jézus megölésére készültek, melytől a gonoszság a legnagyobb diadalát remélte.

A kétféle előkészület külső mozzanatai mögött, ott voltak a belső indulatok, amelyek a szívekben születtek: a tanítványok szívében a számítgatás és a bizonytalanság, Jézus ellenfeleinek szívében pedig az irigység, a féltékenység, a harag és a gyűlölet.

Jézus szívében pedig egyszerre volt jelen a fájdalom és az öröm. A fájdalom az emberi gonoszság és a bűn miatt. De erősebb volt Jézusban az öröm, mert az Atya akaratához mindvégig hűséges maradt, együtt lehetett azokkal, akik kitartottak mellette, és átadhatta nekik legnagyobb ajándékát, az örökké tartó együttlét zálogát. A fájdalom mellett azért is erősebb volt Jézusban az öröm, mert bár küldetése látszólag kudarc, de az utolsó vacsora estéjén minden emberi elképzelést messze felülmúló módon kinyilatkoztathatta azt, amiért e világra jött: hogy az Atya annyira szereti a világot, hogy Fia által az Ő életét adja nekünk, és így Isten velünk és bennünk lehet mindörökké.

Jézus elfogadta az Atya akaratát, és így az Atya felé jóvá tudta tenni az emberek engedetlenségét. Ugyanakkor az emberek felé vállalta az Atya türelmének és megbocsátásának a közvetítését. Tudta, hogy milyen szenvedés vár rá, de azt is tudta, hogy az Atya mellette áll, ezért nem vall szégyent, és kereszthalálával beteljesít mindent.

Amikor Jézus megjövendölte, hogy valaki övéi közül majd elárulja Őt, a tanítványok szívében döbbenten visszhangzott a kérdés: Csak nem én vagyok az, Uram? Ezt a kérdést nekünk is fel kell tennünk Jézusnak…

A húsvéti esemény fordulatot jelentett nemcsak Jézus életében, hanem minden egyes ember, sőt, az egész emberiség életében is.

A mostani húsvét legyen jelentős esemény a mi életünkben is! Úgy készüljünk ennek megünneplésére, ahogy Pál apostol kérte: Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Jézus Krisztusban volt! (Fil 2,5.) Vállaljuk mi is Jézussal együtt a keresztet! Vagyis fogadjuk el, hogy életünk, helyzetünk, egészségi állapotunk, kapcsolataink nem úgy alakulnak, ahogy mi szeretnénk.

Jézus vállalta, hogy a latrokkal együtt feszítsék keresztre, hogy ők se érezzék magukat egyedül. Legyünk együtt Jézussal minden szenvedésünkben, hogy Vele lehessünk majd a dicsőségében is!