A világ a történelem komor óráját éli: amikor a sötétséget nem a remény, hanem a háború, a bombák és rakéták fényei világítják meg. Mi mégis kitartóan imádkozunk a békéért – hangzott el a Szent Egyed közösség imádságán, melyet Szíria és a világ békéjéért tartottak április 18-án este Budapesten, a Kaníziusz Szent Péter-templomban.

„A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát; akik a halál árnyékának országában laknak, azokra világosság ragyog. Megsokasítod az ujjongást, megnöveled az örömet; örvendenek színed előtt, ahogy örvendenek aratáskor, és amint ujjonganak, akik a zsákmányt osztják. Mert összetöröd terhes igáját, a vállára nehezedő botot és sanyargatójának pálcáját, mint Mádián napján. Mert minden dübörögve menetelő katonacipő és vérben megforgatott ruha elégetésre kerül, tűz martaléka lesz. Mert gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk; az uralom az ő vállán lesz, és így fogják hívni nevét: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme. Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királysága fölött, hogy megszilárdítsa és megerősítse azt joggal és igazsággal, mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete műveli ezt.” (Iz 9,1–6)

Az imádság elején Izajás próféta könyvéből a „Szabadító születésének ígérete” próféciát olvasták fel, melyhez kapcsolódva Szőke Péter, a Szent Egyed közösség budapesti vezetője kiemelte: ma is vannak népek, melyek nappal is a sötétben járnak, mintha valóban a halál országának árnyékában élnének.

A háború szörnye jelen van a történelemben. A menetelő katona dübörgő csizmája, a vérben megforgatott ruha létezik a valóságban. Ám a próféta szava mindennek ellenére fényként világít, és megjövendöli az ujjongás napját. A béke reménye ragyog föl, nem a rakétáké, nem a foszfor bombáké – fogalmazott a vezető. – Ebben a jövendölésben a béke mint gyermek testesül meg. Ezt a békét tovább lehet adni. A békéért lehet cselekedni. Lehet és kell érte imádkoznunk.

Ha nem imádkoznánk, az olyan lenne, mintha egész népeket hagynánk a sorsukra, mintha belenyugodnánk abba, hogy a háború martalékává váljanak, mintha elhatárolódnánk tőlük, és azt mondanánk: az ő sorsuk, nem a mi sorsunk. A Biblia azt tanítja: az emberek között, a népek között sorsközösség van. Ha nem imádkoznánk, az olyan lenne, mintha mindegy volna nekünk, hogy egész nemzedékek, gyermekek nőhetnek fel a háború szörnyű légkörében – hangsúlyozta Szőke Péter.

A Szent Egyed közösség budapesti vezetője a gyermekekről szólva nyomatékosította: Szíriában, ahol hét éve dúl a háború, élnek olyan gyerekek, akik nem láttak még mást, csak háborút. „Ahol imádság van, nincs beletörődés a háborúba – mutatott rá. – Isten országa nem más, mint a béke. Isten országa ebben különbözik a többi országtól, amelyek kizsákmányolnak, amelyek az alávetettségre, az elnyomás uralmára épülnek. Az ő hatalma a béke. Ahol béke van, ott közel van az Isten országa. A világ a történelem komor óráját éli: amikor a sötétséget nem a remény, hanem a háború, a bombák és a rakéták fényei világítják meg. Mi mégis kitartóan imádkozunk a békéért. Beszélünk róla. Mert elfeledni a béke reményét olyan, mint egy egész országot elfelejteni. Olyan, mint beletörődni az emberiség pusztulásába. A béke gondolataira, látomására van szükségünk. Most, hogy a háborúval veszélyes ismeretségben vagyunk, imánk szálljon az Úrhoz, és rengesse meg sokak szívét, kezdve a mi szívünkkel. Legyen a béke tanácsadója ez a prófécia azok szívében is, akik ma még bután és makacsul a háborúban hisznek.”

A könyörgésekben minden olyan nép és ország békéjéért imádkoztak a jelenlévők, ahol háború dúl, konfliktusok mérgezik az életet, és a terrorizmus szedi áldozatait. Nemcsak Szíria békéjéért, hanem többek között a venezuelai erőszak és feszültségek megszűnéséért, Afganisztán békéjéért fohászkodtak; Kolumbiában a teljes kiengesztelődésért és békéért, a Kongói Demokratikus Köztársaságban a párbeszédért, Észak-Koreában a válság megoldásáért, továbbá Etiópia és Eritrea megbékéléséért imádkoztak, gyertyákat is gyújtva.

Az imádságon részt vettek a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Karának hallgatói is, a közösség hajléktalan barátai, valamint szíriai, indiai és olasz fiatalok.

Szöveg és fotó: Parák Eszter

Magyar Kurír