KÉPGALÉRIA –  klikk a képre!

A megemlékezés most is a temetőben, a sírnál kezdődött, ahol Márfi Gyula veszprémi érsekkel, Laposa Norbert plébániai kormányzóval együtt imádkozott az idei ünnepség szónoka, Udvardy György pécsi megyéspüspök, valamint a megjelent papok és zarándokok. A család nevében Bódi Mária Magdolna unokahúga, Kovács Elemérné emlékezett meg nagynénjéről, majd az egyházi vezetők, a papság, a települések képviselői, valamint a Bódi család tagjai elhelyezték virágaikat a sírnál.

A temetőből az általános iskola udvarára, a vértanúság helyszínére vonult az ünneplő közösség, ahol megkoszorúzták a vértanú munkáslány 2005-ben állított szobrát.

Az ünnepi szentmisét Márfi Gyula érsek mutatta be Udvardy György pécsi megyéspüspökkel és az összegyűlt paptestvérekkel. Az érsek köszöntőjében hangsúlyozta, hogy 1945. március 23., amikor Bódi Magdi vértanúhalált halt, fájdalmas péntek (fekete péntek) volt, ugyanúgy, ahogy az idén is a feketehétre esett Bódi Magdi halálának napja.

Báró Apor Vilmos győri püspököt – aki szintén a rábízott lányokat és asszonyokat védte – Magdi vértanúsága után egy héttel, nagypénteken lőtték meg Győrben; húsvéthétfőn halt meg a kórházban. Bizonyára a két vértanú ma már együtt imádkozik értünk – mondta az érsek.

Homíliájában Udvardy György pécsi püspök örömét fejezte ki, hogy részese lehet az ünnepségnek, mely Bódi Magdi tiszteletét hivatott elmélyíteni a hívek körében, valamint azt a krisztusi erényt, amelyet ő képvisel az Egyházban.

Mint elmondta, külön ajándék, hogy az ünnep a húsvéti időbe esik, hiszen az Egyház ilyenkor elemi módon emlékezik Jézus Krisztusra, aki értünk meghalt és feltámadt. Ebben az időben Jézus életének újraolvasása történik, ugyanígy a mi életünk újraolvasása is a feltámadás fényében.

Ez az elmélkedés nem öncélú, nem azért tesszük, hogy jobban megismerjünk valamit, hanem azért, mert ez lehetőséget ad saját identitásunkat újra átgondolni, átértelmezni. Nem csak arról van szó, hogy követni akarjuk Krisztust és hűségesen teljesíteni a parancsait, hanem hogy teljes egészében betölt bennünket a Lelkével, ha együttműködünk vele. Teljesen azonosultunk Krisztussal, amikor az Egyház szentségeiben részesültünk. Ez azt is jelzi, hogy az életünk nem a miénk; az életünk ára óriási volt – mutatott rá a főpásztor.

A vértanúság is krisztusi erényként jelenik meg az életünkben: a hit erénye, a hitből fakadó döntéseink és a döntések mellett való állhatatos kitartás következménye. Biztosak lehetünk abban is, hogy egyetlen vértanú szentünknek sem volt minden előzmény nélküli a döntése; a teljesen odaadott, Krisztusnak szentelt élet következménye volt. Ezt látjuk Bódi Magdi életében is. Ha rátekintünk az életére, még úgy is gondolhatnánk, hogy a háttere nem sok mindenre adott lehetőséget. Ő mégsem fogadta el, hogy pusztán a korlátai, pusztán a körülmények határozzák meg, hogy ki ő valójában. Udvardy György ennek kapcsán kiemelte, hogy Magdi tanulékony, tanítványi lélekkel fordult Krisztus felé. Ugyancsak alakító erővel hatott rá az Egyház szentségeinek vétele, és ezért kész volt áldozatot hozni, kész volt arra, hogy mindent megtegyen, hogy Krisztusával találkozni tudjon.

Milyen nagy tanítása van mindennek napjainkban, amikor sok hívő számára a vasárnap megünneplése mint lehetőség jelenik meg, pedig az nem lehetőség, hanem életünk forrása! – fogalmazott Udvardy György, majd Magdi bátorságáról beszélt. Bátran cselekedett, amikor nem hezitált, hogy segítsen a szegényeken, akkor is, amikor a környezete és az erőszak talán fel is menthette volna őt ez alól. Ő mégis bátor cselekvésben tanít minket. Mennyire nagy szükség van erre, hiszen nagyon sokszor látjuk, hogy a világ, amely körülvesz minket, elgyengül. Legfőképpen azért, mert a jók fáradnak bele a jó megtételébe. Mi vagyunk gyengék, mi veszítjük el a bátorságunk, pedig csak olyan tettekre gondolunk, melyek általunk kivitelezhetők. Krisztus felül tud emelni minket ezen a szűkös bátorságfogalmon, és kitágítja előttünk a bátor élet lehetőségét. Mert akik ismerik a jót, ismerik Krisztust. Mindannyiunknak szüksége van erre a bátorságra, életünk mindennapi cselekvéseiben, ahol nem méricskélünk, nem összehasonlítunk, hanem egyszerűen azt az örök életet tartjuk szem előtt, amelyre a keresztségben Krisztus meghívott minket – mondta a püspök.

Végezetül a főpásztor hangsúlyozta, hogy ahogyan a húsvét a keresztény létünkben való elmélyülés, a felidéző és formáló emlékezés ideje, a Bódi Magdira emlékezés erősíti keresztény identitásunkat, erőt ad a bátor cselekvésre, illetve figyelmeztet, hogy hitünk megélése egészen biztosan harcot, küzdelmet jelent. Ezt nem tudjuk megspórolni. Nem lehet annyit imádkozni, adakozni, hogy a hit harcát megspórolhassuk, mert Krisztus sem spórolta meg. De hisszük, hogy éppen a hitből fakadó döntéseinkben tudunk elköteleződni mellette napról napra. Kérjük Bódi Magdi közbenjárását mindennapi harcainkban, a jó és az igazság melletti küzdelemben való állhatatos helytálláshoz.

A szertartás végén Laposa Norbert balatonfűzfői plébániai kormányzó megköszönte minden szervező segítségét, köztük Szécsi Ferenc, a település korábbi plébánosa közreműködését.

Végezetül Márfi Gyula érsek emléklapot adott át az előző nap tartott „Születéstől a vértanúságig” – Bódi Magdi nyomában elnevezésű kerékpáros zarándoklat résztvevőinek, köztük Juhász Gábor budapest-vizafogói plébánosnak, a zarándokút lelkivezetőjének, valamint köszöntötték a veszprémi Szilágyi Keresztény Iskolából a megemlékezésre érkezett félszáz biciklis diákot.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír