Szombat kora délután ragyogó őszi napsütés és a már ismerős arcok fogadtak minket a lelkigyakorlatos házban. A gyerekek is bátrabban nyitottak a többiek felé, szinte rögtön előkerültek a labdák, és indulhatott a közös játék. A házigazda Bartal házaspárnak köszönhetően ezúttal is egyből otthonosan éreztük magunkat. De a többi család sem érkezett üres kézzel, szívvel. Ki-ki egy üveg házi lekvárral, süteménnyel, gyümölccsel, mosogatással, kávéfőzővel, zenéléssel, gyerekvigyázással járult hozzá a hétvége sikeréhez.

Az első előadást a Stagl házaspár tartotta, akik Sopronból érkeztek. Témájuk a női és férfi különbözőségek voltak. Jó volt átismételni velük az általános női–férfi személyiségjegyeket, majd kettesben összegyűjteni a saját jó és rossz tulajdonságainkat, „bogarainkat”. Tudatosítani annak fontosságát, hogy a másikat ne megváltoztatni akarjuk, hanem elfogadni, még akkor is, ha egy korábban szimpatikus, vonzó tulajdonsága most, így 8-10-20 év házasság után már nehezen elviselhető. Sok esetben, ami az én gyengeségem, az a társam erőssége, így alkotunk egy teljes egészet, ahogy azt az Isten nagyon jól kitalálta.

A nap szentmisével folytatódott, melyen Sárai-Szabó Kelemen OSB atya, a győri Szent Mór Bencés Perjelség perjele rutinosan kötötte le a mocorgók figyelmét, így szép közös élmény lehetett a családoknak. A vacsora és a kisgyermekek altatása utáni esti beszélgetés pedig remek alkalom volt arra, hogy a házaspárok aktuális élethelyzetéről, örömeiről, nehézségeiről szóló beszámolókat hallgatva a többieket jobban megismerjük, és így egyre jobb közösséggé kovácsolódjunk.

A vasárnapi előadás témája a csend volt, mint Isten „szeretett nyelve”. A mindennapi életünkben uralkodó állandó zaj és rohanás közepette a keresztény ember feladata ismét az, hogy kicsit szembe úszva az árral, tudatosan törekedjen időnként a csendre. Egy nagycsaládban, amikor három-négy-öt-hat gyerek rohangál otthon, ez szinte lehetetlen feladatnak tűnik. De ha más nem, azt a kis időt, amit autózás vagy altatás közben csendben töltünk, ki lehet használni a lelki csend megteremtésre is. „Mielőtt megszólalsz, gondold meg, szebb-e az, amit mondani akarsz, mint a csend, amit megszakítasz!” – idézte Senecát az előadó Németh házaspár, és felhívták figyelmünket, hogy amikor kettesben vagyunk, együtt is lehetünk csendben. A közös imádság mindig kedves Isten előtt. Ennek megvalósítása lett többünk célkitűzése, hiszen ahogy azt Teréz anya is mondta: „ Akik együtt imádkoznak, azok együtt is maradnak!”

Forrás és fotó: Győri Egyházmegye

Magyar Kurír