Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Számtalan szívet szorongató kép kering nap mint nap a hírportálokon, blogokon és közösségi oldalakon koldusokról, akiknek ölében egy kisbaba, vagy kisgyerek alszik. Kevés ennél szomorúbb látvány van, s sokan nyilván épp a gyermek jelenléte miatt adnak alamizsnát a szegény anyának. De van itt egy nagy kérdés? Vajon miért alszik MINDIG a baba? A válasz egyszerre megdöbbentő és felháborító...
Az alábbi történetet egy blogíró osztotta meg az interneten:
A
metróállomás közelében meghatározhatatlan korú nő ül a földön. A haja
kócos és koszos, fejét szomorúan lehajtja. Előtte egy doboz, amelybe az
emberek pénzt dobhatnak. Karjaiban egy két év körüli kisgyermek alszik
mocskos ruhájában. A látvány hatására sok ember azonnal kinyitja a
pénztárcáját, mások pedig zavartan másfelé néznek, vagy - a
tájékozottabbak - feldühödnek azon, hogy hiába is adnának nekik pénzt,
az úgyis az őket erre ítélő helyi bűnözők markát üti.
Bármilyen
szomorú a sorsuk, egyvalami mégis különös: a nap bármely szakában
megyünk is el előttük, a kicsi mindig alszik. Mit is kaphat az asszony
fizetségként? Egy tál ételt és egy üveg erős alkoholt, talán... Ekkor
realizálódik minden: ez a gyerek sosem mocorog, sosem sír, csak alszik
és alszik. Mennyit alhat egy átlagos, két-három éves gyerek napközben?
Néhány órát, azt sem egyszerre, azt sem így.
Miért alszik mindig? - lépek oda hirtelen a koldusasszonyhoz, a
kicsit bámulva. A nő úgy tesz, mintha meg sem hallana. Lesüti a szemeit
és arcát elrejti kabátja gallérja mögé. Megismétlem a kérdést.
A nő felnéz, és azt motyogja: - Kopj le!
Miért alszik mindig?- kiabálom most már.
Valaki
ráteszi a vállamra a kezét. Egy öreg ember néz rám helytelenítően: -
Mit akar tőle? Nem látja, milyen nehéz a sorsa? Kivesz némi aprót a
zsebéből és a dobozba dobja, majd tovább megy. Biztos vagyok benne, hogy
jó pár embernek elmeséli majd, milyen lelketlen vagyok, amiért egy
szerencsétlen nőt zaklatok a metró aluljárójában.
Másnap felhívom egy barátomat, aki Romániában nőtt fel és sosem
járt iskolába. Jártas a mély szegénység, a maffia, a koldusok dolgaiban.
Elmeséli, hogyan használják fel a kisgyerekeket a különböző
maffiacsoportok a kolduláshoz: vagy elrabolják, vagy “kibérlik” őket
alkoholista családoktól.
- De miért alszanak mindig? - kérdezem.
A barátom tökéletes higgadtsággal válaszol: - Mert heroint adnak nekik. Vagy vodkát. Hogy ne kiabáljanak.
Igen, jól olvasták: annak érdekében, hogy a kisgyerek ne
jelentsen gondot az egész napos utcán üldögélés alatt, telepumpálják őt
droggal, vagy tömény alkohollal. Természetesen egy gyerek szervezete nem
képes egy ekkora sokkot kezelni, így a kicsik gyakran bele is halnak
ebbe a kegyetlen módszerbe.
És most jön a legszörnyűbb: ha egy
gyerek “munkaidő” alatt hal meg, a nő, aki gyakran anyja is a gyereknek
nem mehet haza. Végig kell csinálnia a napot a halott gyerekkel a
kezében.
Másnap megint elsétáltam az asszony előtt, hogy
beszéljek vele. Egy másik gyerek feküdt az ölében. Kérdezni kezdtem
arról, hová tűnt a másik baba. Egy idő után eszemet vesztve kiabálni
kezdtem vele. A járókelők igyekeztek leállítani, míg végül a
metrórendőrségre kísértek. Itt tudtam meg, hogy ha a gyerek meghal,
másnap - anélkül, hogy esélyt adnának az anyának a gyászra - ugyanúgy ki
kell ülnie egy másik gyerekkel a kezében.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!