Ferenc pápa az ülés végén imádkozott a németországi zsinagóga ellen elkövetett merénylet áldozataiért.

A 80 esztendős püspök, Erwin Kräutler Ausztriában született, de 26 éves kora óta Amazóniában él. Harminc éve testőrök vigyáznak testi épségére, ugyanis védi az őslakosokat és az őserdőt, és ez sokak érdekével ütközik. A világ harmadik legnagyobb vízerőműve Belo Montéban működik; a környéken a természet pusztulását és a lakosság szenvedéseit a püspök a saját szemével látta. Egyes szinódusi atyák ökológiai gyilkosságról beszéltek és bűnnek tartják a teremtett világnak okozott károkat. Ezzel ugyanis Isten ellen, a felebarát és a jövő nemzedékek ellen is vétünk.

A püspök arról is szólt a sajtótájékoztatón, hogy Amazóniában több ezer olyan közösség van, melyeknek tagjai évente csak egy–két alkalommal tudnak szentáldozáshoz járulni, pedig az a keresztény élet számára meghatározó jelentőségű.

Nemcsak Isten szavára van szükségük a híveknek, hanem az Eucharisztiára is. Fennáll a veszély, hogy a papi nőtlenséget az Oltáriszentség elé helyezzük – fogalmazott Kräutler püspök. – Az Úr az utolsó vacsorán azonban azt mondta: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Ezért számunkra az Eucharisztia vétele kötelező. Arról se feledkezzünk el, hogy a pap nélküli közösségek kétharmadát nők vezetik. Sok szó esik a nők helyzetéről, de konkrétumokra van szükség.

A vidékről városba özönlő lakosságot a pünkösdi-karizmatikus mozgalomhoz tartozó protestáns felekezetek előbb érték el a Katolikus Egyháznál, amelyik nincs jelen, hiszen nincsenek papok, szerzetesek vagy szerzetesnők. Nem elég meglátogatni egy-egy közösséget, ott kell lenni velük mindig, kiszolgáltatni nekik a szentségeket. Erwin Kräutler szerint nincs más megoldás, mint a házas férfiak pappá szentelése (viri probati). Annál is inkább, mert az őslakos népek nem értik a kötelező cölibátust; számukra a nőtlenség értelmezhetetlen állapot.

A szinóduson nem mindenki ért egyet a nyitással a viri probati felé, ami ugyanakkor nem általános érvényű változtatás lenne, hanem mindig kivétel adott helyzetekben. Van, aki szerint inkább az állandó diakónusok számát kellene növelni.

Carlos Afonso Nobre klímakutató 40 éve foglalkozik az Amazonas-őserdő tanulmányozásával, ő a globális felmelegedés egyik legnagyobb szakértője. Kifejezetten a püspöki szinódusra készített egy dokumentációt, amelyből kitűnik, hogy Amazónia „a bolygónk ökológiai szíve” a maga hallatlan szociális és biológiai sokszínűségével. A tudomány azonban ellentmondást nem tűrően állítja: vészesen közeledik az idő, amikor ez a csodálatos ökoszisztéma összeomlik.

Ha kiirtják az őserdő 20–25 százalékát, akkor hamarosan a terület 60 százalékát szavanna borítja majd. Jelenleg az őserdő 15 százaléka pusztult el. Nemsokára eljutunk oda, ahonnan nincs visszaút – figyelmeztetett a klímakutató.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír