Anjou Hedvig lengyel királynő, I. Nagy Lajos király legkisebb gyermeke, az Anjou-ház magyar ágának utolsó uralkodója (1374–1399)

 

 

Anjou Hedvig lengyel királynő, I. Nagy Lajos király legkisebb gyermeke 1374. február 18-án született és 1399. július 17-én hunyt el Krakkóban. 1384. október 16-ától Lengyelország királya (királlyá koronázták, mivel a lengyel jog nem ismerte el a királynő jogát az uralkodás örökítésére), majd 1386-tól Litvánia nagyhercegnője. Hedvig volt az Anjou-ház magyar ágának utolsó uralkodója.

A lovagkirály, I. Anjou Lajos (1342–1382) és Kotromanics Erzsébet 1353-ban kötött házassága sokáig gyermektelen volt. Az 1370-es évek gyermekáldással kezdődtek, azonban csak leányok születtek: Katalin, Mária és Hedvig. Az uralkodó 1382-ben bekövetkezett halála után a magyar trónt idősebb életben maradt lánya, Mária, később I. Luxemburg Zsigmond felesége örökölte. A lengyel trónt, amelynek Mária ugyancsak várományosa volt, húgának, Hedvignek engedte át, mivel a Lengyelországba költözést a helyettes kormányzó, és főként Erzsébet anyakirályné elutasította (a lengyelek még I. Lajos idejében kikötötték a trónt öröklő utód kötelező Lengyelországba költözését). A lengyelek végül mégsem fogadták el Mária utódlását, s helyette Hedviget koronázták meg Jadwiga néven. Hedviget eredetileg Habsburg Vilmos osztrák gróffal jegyezték el még négy évesen (mivel Vilmosnak szánták a magyar trónt is), mielőtt Ulászlóhoz ment feleségül.

A lengyelek nem akarták Habsburg Vilmost királyukként látni, ezért elűzték. Az országot azonban fenyegette keletről a pogány litvánok serege, ezért a lengyel urak arra kötelezték gyermek királynőjüket, hogy válassza férjül Litvánia nagyfejedelmét, Jagelló Ulászlót*. Hedvig beleegyezett az új házasságba azzal a feltétellel, hogy a Szentszék kimondja Vilmossal kötött házassága érvénytelenségét. Ez meg is történt, sőt a pápa elfogadta a keresztszülői felkérést is a jövendő királyi pártól. Az új házasságkötés tehát 1386-ban meg is történt. Ezt megelőzően Jagelló nagyfejedelem megkeresztelkedett, s házasságkötésével egy időben a lengyelek királyukká koronázták II. Jagelló Ulászló néven. Ezzel létrejött a lengyel–litván perszonálunió, amelynek révén a Lengyel Királyság a régió legnagyobb területű és egyik leghatalmasabb állama lett. A mintegy harmincöt éves korában lengyel trónra lépett II. Ulászló 1434-ig uralkodott.

Szent Hedvig lett a litvánok keresztény hitre térítésének igazi pártfogója, aki az üdvöt és a kegyelmet hangsúlyozta férje meglehetősen erőszakos módszereivel szemben. Szorgalmazta a litván papság kiművelését. Prágában 1397-ben kollégiumot alapított litván teológusok számára. Krakkóban noviciátust hozott létre, majd elérte a teológiai fakultás megindítását is.

Anjou Hedvig–Jadwiga, a lengyelek királynője, aki haláláig férjével együtt uralkodott, első gyermeke szülésébe halt bele. A Magyarországon alig ismert királynőről Lengyelországon dalok és imák sokasága szól róla. Szent hírében halt meg 1399-ben, s közeli szentté avatását a lengyelek annyira biztosra vették, hogy a waweli székesegyház oltára alá temették, s nem a kriptába. Bár maga a szentté avatási aktus még évszázadokat váratott magára, Jadwiga szentként való tisztelete töretlennek bizonyult. Szentté azonban csak az első lengyel pápa, II. János Pál avatta 1997. június 8-án.

Ugyanakkor a kegyes Jadwiga király(nő)t Lengyelország nemcsak szentként, hanem nagybecsű uralkodójaként is tiszteli. Hedvig Wawel-beli carrarai fehér márvány síremléke – Antoni Madeyski lengyel szobrászművész alkotása 1902-ből – ma is a lengyelek és a magyarok közös zarándokhelye.