Lajos a franciaországi Montfort-ban született 1673. január 31-én. A papi tanulmányokat Párizsban végezte, ott is szentelték fel 1700-ban. 1706-ban Rómába zarándokolt. XI. Kelemen pápa fogadta és „apostoli misszionáriussá” nevezte ki. Bejárta Franciaország nyugati részét és hirdette az Örök Bölcsesség misztériumát: a megtestesült és megfeszített Krisztust. Tanítása szerint Mária által kell Jézushoz mennünk. Szent Domonkos családjának tagja (harmadrendi világi domonkos) lett. Boldog Szuzó Henrik nagy tisztelője volt. Ferrer Szent Vince egyik kedves gondolatát felelevenítve, népszerű stílusban végezte „misszióit”. Szokása volt, hogy mindenütt bevezette a rózsafüzér imádkozását. Rómában a Santa Sabina kolostor irattárában (a Domonkos Rend központjában) található Szent Lajos kevés ismert kézirata közül az egyik, amelyben a francia tartományfőnöktől felhatalmazást kér prédikálásra és rózsafüzér társulatok alapítására.
Papokat és testvéreket vett maga mellé apostoli tevékenységéhez és megszerkesztette a Mária Társulatához tartozó misszionáriusok szabályait. Boldog Trichet Mária Lujzával együtt megalapította a Bölcsesség Leányainak társulatát.
Saint Laurent-sur-Sévre-ben halt meg 1716. április 28-án missziós igehirdetés közben. Holttestét ott tisztelik. XII. Piusz pápa avatta szentté 1947. július 20-án. Írásai közül nevezetesek az „Értekezés a tökéletes Mária-tiszteletről” és „Az örök Bölcsesség szeretete”.

https://archiv.katolikus.hu/szentek/0428-335.html 

Grignon Szent Lajos Mária a rózsafüzérről :
„Még a buzgóbb hitéletet élők közül is csak kevesen ismerik ennek az imádságnak értékét, érdemét, kiválóságát és szükségességét. Az Isten Anyjának többször meg kellett jelennie nagy és megvilágosodott szenteknek, hogy nekik ezen imádság értékét megmutassa: pl. Szent Domonkosnak, Kapisztrán Szent Jánosnak, Boldog Alanus de Rupe-nak. Ezek könyveket írtak ennek az imádságnak fenségéről és arról, mily hathatós eszköz a lelkek megtérítésében. Hangosan hirdetik és nyilvánosan tanítják; mivel a világ üdvössége az Üdvözlégy Máriával kezdődött, azért az egyesek üdvössége is ehhez az imához van kötve. Ez az imádság tette azt, hogy a száraz, terméketlen föld az élet gyümölcsét termette, ugyanígy ennek az imádságnak – ha áhítattal végezzük –, azt kell eredményeznie, hogy lelkünkben az Isten igéje kikeljen és az élet gyümölcsét, Jézus Krisztust teremje. Az Üdvözlégy Mária mennyei harmat, mely a földet, vagyis lelkünket öntözi, hogy az idejében gyümölcsöt hozzon…
A tapasztalat azt mutatja, hogy azok, akik egyenként a kiválasztottság jeleit viselik lelkükön, szeretik, ízlelik és szívesen imádkozzák az Üdvözlégy Máriát és annál jobban szeretik ezt az imát, minél inkább egyesültek Istennel…”