Történelme folyamán a római katolikus egyház két Piusz nevet viselő pápát emelt szentként oltárra. V. Piusz (1504–1572) 1566 és 1572 között uralkodó pápaként a katolikus megújulás legnagyobb jelentőségű egyházfője volt. Hatéves pápasága alatt kiemelt szerep jutott a tridenti reformzsinat pontjainak gyakorlati átültetésétre. Õ nyilvánította a Aquinói Szent Tamást egyháztanítóvá.

Antonio Ghislieri 1504. január 17-én született a Milánói Hercegség Bosco nevű városában, amely ma Bosco Marengo néven Piemont tartományban található. Antonio tizennégy évesen belépett a domonkosok közé, ekkor vette fel a Michele nevet. A szerzetesrend Voghera melletti kolostorában kiváló neveltetésben részesült, hamar elsajátította a domonkosok önmegtartóztató és puritán életvitelét; később Vigevano, majd Bologna kolostoraiban tanult. Tehetségét és elhivatottságát látva hamar szerzetessé avatták, és 1528-ban szentelték pappá Genovában. Páviában tizenhét éven keresztül oktatta a rend novíciusait filozófiára és teológiára. Több domonkos kolostor vezetőjévé is megválasztották, ahol igyekezett megszilárdítani a Szent Domonkos által lefektetett erkölcsi fegyelmet és hitbéli buzgóságot. A domonkosok között az egyik legismertebb szerzetessé vált, és többen példaképként tekintettek rá. Szerette a magányt, gyakran tartott penitenciát, éjszaka hosszú órákat töltött meditációval és imádsággal.

A konklávé 1566. január 7-én egyhangúlag megválasztotta Antoniót pápának, aki az V. Piusz nevet vette fel. Pontifikátusának központi kérdése az egyház bibliai tisztaságának és fegyelmének helyreállítása, valamint a tridenti zsinat rendelkezéseinek gyakorlati átültetése volt. Mindebben nagy segítségére volt legjobb barátja, Borromei Szent Károly.

Trónra kerülése után szigorú rendeletekkel igyekezett helyreállítani a rendet a pápai székvárosban: kiutasította a prostituáltakat, szabályozta a fogadók és kocsmák működését, betiltotta a bikaviadalokat. Az Egyház belső megújulása érdekében megkívánta környezetétől és az egész papságtól az egyszerűséget, tiltotta a fényűzést, erélyesen lépett fel az erkölcstelenséggel szemben, letörte az uzsorát és a rablásokat. A domonkos értékrendnek megfelelően lecsökkentette a pápai udvar kiadásait. 1567-ben rendeletben tiltotta meg az egyház nyereségszerzését. Minden erejével igyekezett megerősíteni a szertartások rendjét és tisztaságát, különös tekintettel a liturgiára és a misére. Vitathatatlanul a katolikus dogmák közé vétette fel Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának bizonyságát, amelyet 1571-ben meg is erősített.

A legfontosabb fegyelmi intézkedések után Piusz megkezdte az egyetemes zsinat rendelkezéseinek kiadását és a reformzsinat pontjainak gyakorlati átültetését. 1566-ban kiadta a zsinat által átdolgozott katekizmust, majd 1568-ban a breviáriumot; és végül 1570-ben megszületett a Missale, a Missa Tridentina, azaz a tridenti, a hagyományos latin rítusként is ismert mise.

Pápaként is igyekezett megtartani szerzetesi szokásait: naponta legalább kétszer imádkozott, könyörgve a katolikus egyház minden gondjának megoldásáért, és mindeközben nem vált meg a szerzetesi csuhájától sem. A domonkos szerzetesek fehér ruhájában jelent meg minden hivatalos eseményen, tőle számítva vált általános pápai viseletté a fehér ruha.

Piusz többször is útra kelt, és sorra látogatta Róma kórházait, ahol a betegek ágyára ülve öntött reményt a szerencsétlenekbe, vagy személyesen készítette fel őket a halálra. Nem törődött a fertőzésekkel sem, és leírások szerint gyakran előfordult, hogy a pápa megmosta a szegények lábát, vagy magához ölelt egy leprást.

1572. május 1-jén halt meg. A szigorú erkölcsökkel megáldott V. Piusz pápa utat mutatott az egyházi fegyelem és erkölcsi tisztaság felé. Erényei miatt 1696-ban a domonkosok nagymestere, Antonin Cloche kezdeményezte szenttéavatását. Ereklyéit 1698-ban helyezték el a Santa Maria Maggiore-bazilika Sixtus-kápolnájában. V. Piust 1712. május 24-én emelte a szentek közé XI. Kelemen pápa.

Magyar Kurír