Nagycsütörtök – 1Kor 11,23-26. – Jn 13,1-15.

Az előző húsvét óta növekedtünk-e a szeretetben?

Nagycsütörtök nemcsak az Úr vacsorájának a napja, hanem az Isten szeretetéért, és a megváltás egész művéért való hálaadásnak is a napja. Ugyanakkor ezen a napon, minden évben azért állítjuk magunk elé Jézus szolgáló szeretetének példáját, amellyel megmosta tanítványai lábát, hogy húsvét vigíliáján ezt szemünk előtt tartva, újítsuk meg fogadalmunkat, hogy megtartjuk Jézus „új” parancsát, mely szerint úgy kell szeretnünk egymást, ahogyan Ő szeret minket.

A mai evangéliumi részlet második mondatában János evangélista így fogalmaz: Mivel Jézus szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének. És nem az Eucharisztia alapításáról kezd beszélni, hanem így folytatja: Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el őt,… mosni kezdte tanítványainak a lábát. A Mester egy szolga szerepét vállalva letérdelt tanítványai elé. Nem fölülről, hanem nagy tisztelettel és megbecsüléssel, alulról nézett fel rájuk, hogy a kölcsönös kapcsolatokban érvényesülő alázatra és az egymást szolgáló szeretetre adjon példát.

De Jézus példájának nemcsak szemlélőivé, hanem cselekvőivé is kell lennünk. Azonosulnunk kell az önmagát megalázó, az emberek gyengeségét vállaló, a szenvedők mellett mindvégig kitartó Krisztussal. A lábmosást Jézus azzal a mondatával fejezte be, hogy: Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.

A szeretet tudatos döntés egy másik személy mellett. Ugyanakkor ez kiszolgáltatottságot és fájdalmat is hordoz magában. Hiszen ilyenkor életünket adjuk, önmagunkat feláldozzuk a másikért, ahogyan Jézus feláldozta önmagát értünk. Ő vállalta a leköpdösést, a megostorozást és a keresztet is, hogy mi se hátráljunk meg, amikor fájdalmat és szenvedést érzünk, vagy kudarcot vallunk. Ha gyöngék és betegek vagyunk, merjünk önmagunkból kilépve a körülöttünk élőket segíteni, ahogy tudjuk, ahogy tőlünk telik, és úgy, hogy az a javukat szolgálja! Mivel a szeretet nemcsak szolgálatra kész, hanem okos is!

Ha engedjük, akkor Jézus megmossa a mi lábunkat is, hogy közösségben legyünk vele, és mi is úgy tudjuk szeretni és szolgálni egymást, ahogy Ő tette.

Ha minden egyéni érdekünk elé helyezzük a szeretetet, amellyel nem a magunk hasznát keressük, hanem a másik javát, akkor előttünk is megnyílik az átmenet abba a boldog, örök isteni létbe, ahová előttünk lépett be Krisztus, aki meghalt értünk a kereszten.

Ágoston atya