Szűknek bizonyult a csíksomlyói kegytemplom április 25-én szombaton délben Boros Károly nyugalmazott főesperes aranymiséjén. Volt és jelenlegi híveinek ezrei zarándokoltak el a csíksomlyói kegytemplomban bemutatott hálaadó szentmisére – tájékoztat a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség honlapja.

A csíkszentdomokosi születésű Boros Károlyt ötven évvel ezelőtt, 1965. április 25-én szentelte pappá Gyulafehérváron Márton Áron püspök. A csíktaplocaiak közkedvelt „Karcsi bácsija” 2011-ben vonult nyugdíjba, jelenleg Felvidéken, a Csallóközben, a Dunaszerdahelyhez közeli, ezerkétszáz lelket számláló Egyházkarcsa plébánosa.

Boros Károly Erdélyben szerette volna bemutatni aranymiséjét, amire rögtön engedélyt kapott a csíksomlyói ferencesektől. Ünnepi beszédének elején sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy egy kicsit „Boros-központú” lett az esemény, hiszen három, szintén 1965-ben felszentelt paptársa, a csíkszenttamási születésű Antal József Árpád, a kászonaltízi Bodó Imre és a székelyszentkirályi születésű, hosszú éveken át csíkszentmiklósi plébános Gergely Géza szintén aranymisés, és róluk kevesebb szó esett. A hálaadó szentmisét a négy aranymisés és Tamás József püspök celebrálta. Boros Károlyról volt hívei mellett Csíkszereda és Hargita megye elöljárói, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának képviselői, illetve a történelmi magyar egyházak képviselői sem feledkeztek meg.

Boros Károly 1940-ben született Csíkszentdomokoson, teológiai tanulmányait Gyulafehérváron végezte. Felszentelését követően Márton Áron püspök Madéfalvára helyezte ki káplánnak, de innen pár hét után a rendőrség „elzavarta”. Ezt követően Gyergyóalfaluban volt káplán, majd 1968-tól Kapnikbányán, 1981-től Petrillán és Lónyaitelepen, 1984-től pedig Csíktaplocán plébános. Tizenkét éven át, 2000–2012 között a felcsíkiak, az oldalcsíkiak és a gyimesiek főesperese volt.

Szentbeszédében az aranymisés elsősorban papi pályájára emlékezett vissza. Először arról beszélt, hogy ő is szerepelt a Securitate által kijelölt személyek között, akiket el szerettek volna tétetni láb alól. Háromszor próbálták megölni a kommunista hatalom emberei. Az első alkalom Kapnikbányán 1973. november 1-jére volt kitűzve, amikor megpróbálták elütni Trabantját. A második ugyancsak Kapnikbánya környékén történt, amikor Zündapp kismotorjával Erzsébetbányára igyekezett papi teendőinek elvégzésére, a harmadik pedig Zsil-völgyi plébánoskodása idején, amikor Gyulafehérvárra utazott vasúton, és a hátszegi állomáson kövekkel megdobálták, betörték a vonat ablakát – de ő csodás módon megmenekült. „A Szűzanya nem hagy el, csak mi ne hagyjuk el” – mondta Boros Károly, aki aranymiséjén azokért is imádkozott, akik 2011-ben Csíkban morális lejárató kampányt indítottak ellene.

Papi pályája fényes oldalának nevezte azt, hogy mindig voltak jó hívei, bárhová szívesen visszatér, és azt, hogy sikerült az általa szolgált közösségekben a lelki építkezés. Csíktaplocán több mint húsz éven át minden hónap 12-én engesztelő szentmisét, virrasztást tartottak, ennek folytatása a Csíksomlyón minden hónap első szombatján tartott Mária-köszöntő. Csíktaplocán az ő idejében épült fel a ravatalozó, illetve a faluhoz tartozó csibai templom. Boros Károly esperes alapítója és elnöke volt az Ezer Székely Leány Alapítványnak, az ő vezetésével indult újra az 1990-as években a kommunista időkben betiltott rendezvény. Többek között az ő érdeme, hogy 2003-ban bemutatták Csíksomlyón az István, a király című rockoperát, majd a 2000-es évek közepén több nagy sikerű előadást a Hármashalom-oltárnál.

Fotó: Székelyhon.ro

Magyar Kurír