Aranymiséjét ünnepelte Kühn Pál tiszteletbeli kanonok április 25-én, szombaton délelőtt tizenegy órakor az erdődi Nagyboldogasszony-templomban – tájékoztat a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye.

                                        KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Szülőfalujában, hívekkel telt templomban, püspökének és paptársainak jelenlétében ünnepelte aranymiséjét szombaton délelőtt Kühn Pál tiszteletbeli kanonok. A papságban eltöltött ötven év jubileuma nagy esemény, az öröm és a hála ünnepe elsősorban Isten felé, aki az életet és a hivatást adja. De az egész egyházmegye, különösen pedig az érintett egyházközösségek hálájának megjelenítője a pap felé is, aki az ötven év alatt számtalan gyereket keresztelt, majd áldoztatott, gyóntatott, bérmálkozásra készített, esketett, másokat betegségükben keresett fel, kísért a nehéz időkben, és állt a sír mellett is.

Kühn Pál a szentmise elején köszöntötte a jelenlevőket, majd ünnepi hangulatban adott hálát: „Ötven éve szentelt pappá tizennégy társammal együtt Isten Szolgája Márton Áron püspök a gyulafehérvári székesegyházban. Most hálát adni jöttünk a hivatásért és az ötven év minden kegyelméért. De minden nap kitörő örömmel kellene, hogy felujjongjunk, hiszen nap-nap után hallhatjuk, megismerhetjük Jézust, részt vehetünk életében, keresztáldozatában, és részesedünk Isten minden szeretetet felülmúló jóságában. Hála a 27 869, és a maival 27 870 szentmiséért. (...) Hálát adok, mert megtanított arra az Isten – sőt, annak hirdetésére is meghívott –, hogy a lélek és az élet dolgaira merjünk igent mondani, mert nemet csak a bűnre mondhatunk.”

Az ünnepi alkalom szónoka Néma Sándor kálmándi plébános volt, aki szentbeszédében a pap jelentőségén gondolkodott el: „Ma, ebben a több mint ötszáz éves, gyönyörűséges templomban a papra nézünk fel, aki felé különös szeretetünk fordul, hiszen ötven éve az oltár mellett szolgálja Istent és Krisztus egyházát. No de ki a pap? Izajás próféta azt mondja: az, akit Isten erre a feladatra kiválaszt már az édesanyja méhében. Oltalmazza és szolgájává teszi, hogy az ő népét vezetgesse, irányítsa. Isten a kezdeményező, ő az, aki megérinti, mindig a kicsiket választja ki az emberek közül, hogy azok elmenjenek az egész világra és hirdessék az örömhírt. Az utolsó vacsora óta a pap áldozat-bemutató, szentség-kiszolgáltató, s valahol áldozat az egész élete. Végigkíséri életünket a bölcsőtől a sírig. A pap nagy imádkozó, nap mint nap mondja az egyház imáját. Más megfogalmazás szerint a pap sacerdos, vagyis szent ajándék, amit Isten ad népnek. Az ajándékokra vigyázni kell, meg kell becsülni és meg kell köszönni. Úgy hiszem, ilyenek a papjaink. Az egyházatyák, az első század hittudósai azt mondták, hogy a pap minden és semmi – Isten mindent rájuk bíz, összekötik az eget és a földet. És mégis az emberi természet gyengeségét tudva érezzük, hogy semmik vagyunk... Amikor megfogjuk az Úr Jézus szent testét, amikor keresztelünk, betegeket kenünk meg, házasokat áldunk meg, indítunk el, úgy érezzük, hogy semmik vagyunk, és mégis Istennek kell a mi semmiségünk, hogy általunk közölje az ő kegyelmét.”

Kühn Pál atyához fordulva további imáját kérte: „Hálát adunk a sok-sok szolgálatért, a papi hivatások kiimádkozásáért, a szakmai, papi tanácsaidért, a rekollekciókért, a szentségimádásokért. Köszönjük Istennek, hogy vagy, köszönjük a papság kegyelmét, és azt kérjük tőled, imádkozz továbbra is értünk, közösségeinkért, paptestvérekért, hogy mi is olyan szívvel, lelkesen tudjuk szolgálni Istent, az Egyházat, ahogy te tetted.”

A szentmise végén köszöntőbeszédek hangzottak el a különböző közösségek képviselőitől – ahol Kühn Pál korábban szolgálatot teljesített –, majd Schönberger Jenő püspök köszönte meg az atyának az ötvenéves szolgálatot: „Az egyházmegye nevében megköszönöm a Jóistennek Pali atyát, a hívást és azt, hogy elfogadta ezt a hívást. Ötven évig a Szatmári Egyházmegyében szolgálni papként, felemelt fővel, nem kicsi dolog. Az oltár előtt láthatjuk kiállítva az intenciós füzeteit, prédikációs vázlatait, lelkigyakorlatait. Olyanok ezek testvéreim, mint tavasszal, amikor a virágszirmok lehullnak... Valamikor megtermékenyítették a testvéreknek a lelkét, az életét, és az örök élet számára hoztak gyümölcsöt. Nagyon sok kegyelmet kaptam én is általad az Istentől, amikor lelkigyakorlatot elvállaltál, amikor prédikálni hallottalak, mindig épültem belőle, gazdagodtam. Kívánom, hogy az a szeretet, amivel Isten meghívott, egyre inkább legyen életedben irgalmas szeretetté.”

Végül Kühn Pál aranymisés áldásával engedte el a papokat és a híveket.

Fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír