Szent Imre herceg Szent István király és Gizella királyné fia. Nevét, valószínűleg anyai nagybátyja. II. Henrik német-római császár után kapta. Életéről krónikák és legendák alapján vannak csak információk. Születésére nézve egyes források 1000-et jelölik meg, míg a krónikák szerint 24 éves korában halt meg, így valószínűbb, hogy 1007-ben született.

Nevelésére különös gondot fordítottak szülei. 1015-ben Imre herceg oktatását átvette Gellért püspök, aki Velencéből a Szentföld felé tartva I. István udvarába került. Eredeti szándékától eltérően Győrszentmártonon, a mai Pannonhalmán a király mellett maradt.

Gellért püspök hét éven keresztül tanította Imre herceget latinra, elvégeztette vele a kor legmagasabb iskolai fokozatait, a triviumot és quadriviumot. A tudományok mellett a vallásba, valamint a papi élet rejtelmeibe is beavatta.

Tizenöt éves korától atyja, Szent István mellett nevelkedett, ahol az államirányítás tudományát, a hadvezérséget, a diplomáciát sajátította el. I. István Imre herceg nevelését annak huszonhárom éves korában fejezte be.

Imre kész volt az uralkodásra, így megfelelő feleséget kerestek számára. A korabeli hagyomány három uralkodóházat említ, ahonnan a felesége származhatott, a lengyel, horvát és görög uralkodóházat, írásos emlék nem maradt fenn. Egy biztos: szűzi életet éltek, ami azt is jelenti, hogy Imre herceg apja kifejezett kívánságára házasodott csak meg, de aztán is szűzies életet élt. Veszprémi hagyomány szerint titokban a város székesegyházának északi oldalán lévő Szent György-kápolna falai között

tett tisztasági fogadalmat. I. István őt jelölte ki utódjául, és úgy nézett ki, hogy elhatározása elé sem a főpapság, sem I. István közvetlen hívei nem gördítenek akadályt. I. István felkészítette fiát az uralkodásra. Az "Institutio morum - Intelmek Imre herceghez" írásában adott személyes útmutatást az uralkodásra Imre hercegnek. (Ezt az írást, amelyet a király végrendeletének is tartanak, századok múltán a Corpus Juris Hungaricibe, a Magyar Törvénytárba is felvették.)

Imre a húszas évek végén elkerülve szülei udvarából bizonyára elfoglalta a trónörökös hercegeket megillető dukátust (valószínűleg a bihari dukátust), és apja reá bízta a "királyi sereg" parancsnokságát is. Ismeretes, hogy Imre viselte az "Dux Ruisiorum" címet is, ám ennek értelmezése vitatott. Jellemzően mégis a királyi testőrség parancsnokságát értik alatta.

II. Henrik német-római császár halála után utóda, II. Konrád német-római császár hadjáratot indított Magyarország ellen 1030-ban. A győri csatában győztes magyar sereget valószínűleg Imre vezette. Bár a magyar sereg előtt megnyílt a lehetőség Bajorország felé terjeszkedni, I. István nem folytatta a csatát, békét ajánlott a császárnak, 1031-ben a császár fia (később III. Henrik néven lett császár) Esztergomban aláírta a békeszerződést. Valószínűsíthető, hogy a békekötésben Imre is részt vett. A békekötéssel Magyarország része lett a Lajta és a Fisha folyó közötti terület a Morvamezővel együtt.

Szent István a koronát át akarta adni Imrének, valószínűsíthető, hogy a később átalakított, koronázási palástként ismert miseruhát is erre az alkalomra készítette Gizella királyné. Imrét várva érkezett meg a hír, hogy Imre herceget vadászat közben egy vadkan halálra sebezte, - bár ezt mind a mai napig vannak akik kétségbe vonják - 1031. szeptember 2-án belehalt sérüléseibe.

Halálának pontos helye sem ismert. Valószínűleg vadászat közben egy vadkan öklelte fel a magyar történelemben nem egyedülálló módon, az egyik változat szerint Hegyközszentimre közelében. A hely egy aprócska település a Partiumban, a régi Bihar megyében, mely a hercegről kapta nevét, s méltó módon ápolja ma is a Szent Imre-hagyományokat.

A helyi emlékezet szerint a királyfi itt vadászott, mikor a végzetes baleset érte - egy vadkan megtámadta és kioltotta életét az Igfon erdejében. Itt épült fel a XI.- XII. század fordulóján a Szent Imre apátság épülete (szentté avatása után). Mivel a középkori szokás szerint a szentek halálának helyszínén monostort építettek, így ez is ezt erősíti meg. Holttestét az akkor még épülő fehérvári bazilikában helyezték el.

Egy másik emlékezés szerint Soltszentimre határában lelhette halálát a koronázásra váró ifjú herceg. Szentimre ősi település az Alföldön, mára már csak Árpád-kori erődített pusztatemplomának maradványa, a Csonkatorony található meg a Bárómajorban. A legenda szerint a ma látható szépen helyreállított templomot maga Szent István király építtette Imre fia emlékére. István király Szent Imre herceg sírjánál (gyakorlatilag a mai Szent Imre emlékezetére épült ősi templomnál) ajánlotta fel a Szent Koronát - és vele együtt az országtestet - a Szűzanya-Mária oltalmába.

A halála után több mint hetven évvel, az 1100-as évek elején egyházi olvasmánynak készült legendája, amely Imrét mint szűz házasságban élő királyfit mutatja be, történelmi szempontból nem tekinthető hitelesnek. Sírjához korán megindultak a zarándoklatok, 1083-ban atyjával és tanítójával, Gellért püspökkel együtt avatták szentté. A barokk kortól ő a magyar ifjúság védnöke, ünnepe november 5. Emlékét 18 helynév őrzi, és a XII. századtól csaknem 50 oltár és templom védőszentje volt, kultusza Lengyelországban is elterjedt.