IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci hercegnő elsőszülött gyermekeként 1224-ben látta meg a napvilágot. Szent Margit nővére volt, maga is mélyen vallásos neveltetést kapott. A családi indíttatások mellett nagy hatással volt rá a kolduló rendek megalakulásával felvirágzó, XIII. századi egyházi mozgalom is. Édesapja udvarában szívesen fogadták a domonkos és a ferences rend neves lelkivezetőit, ez a mély hittől és vallásosságtól átitatott környezet késztette arra az elhatározásra Kingát, hogy egészen fiatalon szüzességi fogadalommal Istennek ajánlja életét.

1239-ben a tatár betörés fenyegetésének hatására és a katonai védelemben reménykedve, szülei elfogadták a lengyel fejedelem leánykérő ajánlatát. Kinga néhány napos vívódás után beleegyezett a házasságba. Krakkóba vezető útja valóságos diadalmenet volt, mert életszentségének és szépségének híre ezrek kíváncsiságát ébresztette föl. A házasságkötés után sikerült királyi férjét rávennie, hogy tartsa tiszteletben szüzességi fogadalmát, sőt, maga is tegyen ilyen fogadalmat. Mindkettejük buzgósága segítette elő 1253-ban Szent Szaniszló, Krakkó hajdani vértanú-püspöke szentté avatását. A tatárok a muhi csata évében Lengyelországon is végigszántottak, a királyi pár is menekülni kényszerült. Kinga a tatárok elvonulása után hazalátogatott Magyarországra, majd visszatérve az apjától küldött bányászok segítségével 1251-ben megnyittatta a híres bochniai sóbányákat.

Férje hosszabb betegeskedés után 1279-ben meghalt. Temetésén Kinga már a ferences apácák, a klarisszák ruhájában vett részt, így is jelezve élete özvegyi szakaszának irányát és tartalmát. Jolán húgával együtt – aki fél évvel előbb szintén megözvegyült – abba az ószandeci klarissza zárdába lépett, amelyet annak idején a férjével együtt építtetett és látott el javadalmakkal. Jótékonykodással és önmegtagadó imaéletben teltek napjai. A nővérek 1284-ben főnöknőjükké választották. 1287-ben a tatárok újra betörtek Lengyelországba és feldúlták a kolostort, Kingára várt az újjáépítés feladata. 1291-ben megbetegedett, állapota a következő év júliusában válságosra fordult. A szentségekkel megerősítve július 24-én tért meg Teremtőjéhez. 1690-ben VIII. Sándor pápa boldoggá avatta. 1695-ben XII. Ince Lengyelország védőszentjévé nyilvánította. Szent II. János Pál pápa 1999. június 16-án iktatta a szentek sorába.

Imádkozzunk hozzá!

Istenünk, ki Boldog Kingát elhalmoztad édességed áldásával,

és szüzességét a házasságban is megőrizted,

kérünk, közbenjárására add meg, hogy tiszta életünkkel mindig a tieid lehessünk!

Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

(Forrás: http://www.katolikus.hu/szentek/)

További információk:

http://www.katolikus.hu/szentek/

http://www.magyarkurir.hu/