A Mindszenty Társaság által alapított Mindszenty-emlékéremmel tüntették ki Márfi Gyula veszprémi érseket, Babusa János szobrászművészt és a Patrona Hungariae Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium és Alapfokú Művészeti Iskolát. Az elismeréseket november 6-án adták át a Parlament Vadásztermében.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Mindszenty József egykori esztergomi érsekről, hercegprímásról elnevezett elismeréseket Lezsák Sándortól, az Országgyűlés alelnökétől, a Mindszenty Társaság ügyvezető elnökétől vehették át a díjazottak.

Márfi Gyula veszprémi érsek sok évtizedes papi, főpásztori és papnevelő szolgálatával érdemelte ki az elismerést.

Lezsák Sándor röviden ismertette a főpásztor életútját. Felidézve az érsek személyes emlékeit, elidőzött a pördeföldei gyermekkornál: az egykori kétszáz lakosú zalai törpefalunak akkoriban nem volt temploma, a Márfi család a többi falubelivel együtt kilométereket gyalogolt télen-nyáron a szentmisére – a családban mindkét fiúból pap lett.

Márfi Gyula a pannonhalmi bencés gimnáziumban érettségizett, tanulmányait 1962-ben fejezte be, majd Budapesten, a Központi Papnevelő Intézetben tanult, és 1967-ben Szombathelyen szentelték pappá. Kápláni évei közben teológiai doktorátust szerzett. Ezután Párizsban tanult ösztöndíjasként. Papi szolgálatát püspöki szertartóként, majd 1980-tól püspöki titkárként, 1987-től irodaigazgatóként folytatta, miközben tanárként részt vett a papnevelésben. II. János Pál pápa 1995-ben nevezte ki amanziai címzetes püspökké és egri segédpüspökké, majd 1997-ben kapott veszprémi érseki kinevezést – egy nagy múltú, sok törődést igénylő érsekség irányítása lett a feladata.

Lezsák Sándor a díjazott főpásztor vallomását idézte: „A püspök bizonyos értelemben magányos ember. Ügyelnie kell ugyanis, hogy a hívek és papok azt érezzék, mindenki egyformán közel áll hozzá. Püspöknek lenni feladat, amit teljesíteni kell.” Az Országgyűlés alelnöke hosszan sorolta az érseki szolgálat különböző területeit, melyekben Márfi Gyula egyaránt aktív: a karitatív mozgalmak támogatása, a családok erősítése, a börtönpasztoráció, a kisebbségi sorban élők hitéletének segítése; emellett kiemelte az érsek sportszeretetét, és méltatta Márfi Gyula munkásságát Mindszenty József emlékének ápolásában, ébren tartásában és öröksége megjelenítésében, mellyel szolgálja az egykori esztergomi érsek, bíboros, hercegprímás szellemiségének továbbadását.

Babusa János szobrászművészt Fukszberger Imre, a Mindszenty Társaság tagja, Csehimindszent polgármestere méltatta. Elmondta, a gyulai születésű szobrász hosszú utat tett meg az alkotóművészetig. Kőszobrászként kezdte pályáját, és több kanyar után, önképzéssel vált szobrászművésszé. A polgármester Babusa János hitvallását idézte: „Nagyon megszerettem a követ. A kővel való foglalkozás átformálja kicsit az embert, nyugodtabbá, megfontoltabbá válik, hiszen a mi szakmánkban nem lehet kapkodni, ha hibázunk, nincs lehetőség javítani, a kőhöz mindig igazodni kell.”

Babusa János termékeny alkotó, évente két kiállítása van. Realista ábrázolási mód jellemzi, alkotásai megszólítják az embereket, monumentális műveinek erőteljes a térszervező funkciója. Előszeretettel fordul történelmünk nagyjai felé, így számos településünkön látható Mindszenty bíborost megformáló alkotása, többek között Rétságon, Budaörsön, Bécsben.  

A Patrona Hungariae Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium és Alapfokú Művészeti Iskola ifjúságnevelő és közösségteremtő tevékenységével érdemelte ki az elismerést.

Dabóczi Kálmán, a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) vezérigazgatója, a Mindszenty Társaság tagja iskolaismertető laudációja személyes élményből is táplálkozott. Elmondta, januárban járt az iskolában. Ünnepi alkalom volt: a piarista és patronás diákok tánciskolájának záróestje, a táncvizsga. Dabóczi Kálmán szülőként került az eseményre, fia a táncosok között volt. A ruhatárnál lányok fogadták, mosolyogva, a szemébe nézve, kedvesen vették el a kabátját, és igazították útba. „Volt bennük tartás, szépség, tisztelet és életvidámság. Sok ilyen lányra lenne szükség” – fogalmazta meg a vezérigazgató, aki öt fiú édesapja, és hozzátette, mennyire szeretné, ha ilyen lányok iránt dobbanna meg fiai szíve.

Milyen iskolát alapítana ma Mindszenty József? Mire van ma szükség az oktatás-nevelésben? – tette fel a kérdéseket Dabóczi Kálmán. Válaszában Mindszenty prioritásait szem előtt tartva jelenítette meg azt az iskolát, ami ma a Patrona Hunagariae Iskolaközpont. „Egy iskola, ahol a peremre szorultak is megfelelő képzéshez jutnak, ahol felvállalják a nőnevelést, ahol az ország kis településeiről érkezőket kollégiumban fogadják, ahol megvalósítják a személyre szabott nevelést, kibontakoztatva a mindenkiben megbúvó tehetséget. Egy iskola, ahol ápolják és erősítik a magyarságtudatot.”

Dabóczi Kálmán hosszan sorolta a Patrona programjait, kiemelve az évente tartott drámaelőadásokat, a nemzeti kegyhelyeinkre vezető zarándoklatokat, az anyanyelvi nevelés dominanciáját, a művészeti iskola tevékenységét, a mozgásfejlesztést, a Hegedüs Szalont. Emlékeztetett arra is, hogy évente pályaorientációs nap segíti a diákságot, hogy nyaranta több mint húsz tábort szerveznek, és kifejlesztették a márkanévvé vált, akkreditált „osztozót”, a lányok életét közvetlenül érintő témákban való személyes állásfoglalás kialakításnak terepét. A hitismeretek átadása pasztorális szemléletben történik a Patronában, ahol be tudtak fogadni Kongóból, Afganisztánból érkező menekülteket is.

Dabóczi Kálmán idézte Rubovszky Rita főigazgatót: „Nyolcéves működésemben arra vagyok leginkább büszke, hogy a lányok szeretnek idejárni, hogy jó itt a hangulat, a lányoknak van öntudata, van tartása.”

A Patrona Hungariae az ország egyetlen lányokat nevelő középiskolája, ahol ismerik a női méltóság értékét – méltatta az intézményt a BKK vezérigazgatója.

A díjat Rubovszky Rita, az iskolaközpont főigazgatója vette át. Köszönetében megfogalmazta, hogy a kitüntetés mindazok – nővérek, tanárok, szülők, diákok – évtizedes munkájának, kitartásának, hűségének az elismerése, akik  a kommunizmus üldöztetése közepette felépítettek és fenntartottak egy gimnáziumot, ugyanakkor elismerés a mostani nemzedék számára is, akik „új utakat keresnek az örök értékek mentén, és örömhírt hirdetnek egy sokszor kiégett, bizonytalan, talajt vesztett nemzetnek”.

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír