Kocsis Fülöp metropolita Bejrútban találkozott Jean-Clément Jeanbart aleppói melkita érsekkel, aki a beszélgetés után egy levelet adott át neki, kérve, hogy továbbítsa minél több emberhez. A Hajdúdorogi Főegyházmegye közzétette az üzenet magyar fordítását.

Aleppó vár Titeket!

Aleppó vár titeket! – ezzel a címmel intéztünk felhívást híveinkhez, akik külföldre távoztak e háború miatt, amely rémületes borzalmat, rettegést és nyomorúságot hozott országunkra. De ezt a címet a „Hazatérés” projektre is alkalmazni szeretnénk, amelynek megvalósításán néhány hónapja dolgozunk, remélve, hogy nem is oly sokára, az elkövetkező hónapokban feltűnnek a béke első jelei.

A „Hazatérés” projekt célkitűzése, hogy erőteljesen szembeszálljon szíriai apostoli egyházaink tragikus és szerencsétlen jelenségével, a kivándorlással. Ez a program részét képezi az „Építs, hogy Maradj!” mozgalomnak, amely majdnem két évvel ezelőtt jött létre azzal a céllal, hogy a keresztények otthoni letelepedését stabilizáljuk, saját országukban.

A mozgalom jól indult, és a mai napig igen sok szolgálatot végeztek a hívek körében, értelmet és okot biztosítva arra, hogy maradjanak, és életüket Aleppóban folytassák. Sajnos időközben még inkább elhatalmasodott az erőszakos harcok fenyegetése és a bizonytalanság, ami sokakat arra sarkallt, hogy mindennek ellenére megfontolják a menekülés és a külföldön élés lehetőségét.

Ebben a minket erősen próbára tévő helyzetben mi, szíriai keresztények, az apostoli hagyományok letéteményesei (hisz pünkösd után maguk az apostolok hozták létre Egyházunkat) sorsdöntő választás előtt állunk. Vagy hagyjuk és alávetjük magunkat azoknak az eseményeknek, melyek végzetesen meghaladnak bennünket, vagy életerősen cselekszünk, teszünk ez ellen – bátran ellenállva a rendelkezésünkre álló szerény eszközökkel –, hogy visszaszorítsuk ezt az elvérzést: azzal, hogy egyrészt igyekszünk lebeszélni a távozni készülőket, másrészt pedig próbáljuk meggyőzni azokat, akik már elmentek, s bátorítjuk őket a hazatérésre. Mindezt annak dacára, hogy ez a nem mindennapos és kockázatos vállalkozás bizony sokba kerülhet nekünk.

Mégis arra az elhatározásra jutottunk, hogy szembenézünk a kihívással, mivel meggyőződésünk, hogy mint apostolutódokat a küldetésünkhöz való hűség kötelez erre minket, annál is inkább, mert Szentatyánk, Ferenc pápa minden alkalommal ezt kéri tőlünk.

E célból tájékoztató, figyelemfelkeltő kampányt kezdtünk szervezni, hogy a hívek értelmét lássák annak: érdemes hinni abban, igenis fontos és indokolt, hogy saját országukban maradjanak, és itt éljenek. Bár jelenleg nagy megpróbáltatások színhelye az ország, de van, amiből derűsen és boldogan lehet élni, s megvan minden szükséges a helyreállításhoz, ahhoz, hogy rendbe jöjjön az ország. Tudomásunkra jutott, hogy sokan, akik nemrégiben hagyták el az országot, nem igazán boldogok ott, ahol most vannak, s nem kizárt, hogy el tudják fogadni a visszatérés lehetőségét, ha ebben segítségre találnak. A Gondviselésre bízva magunkat elhatároztuk, hogy hozzáfogunk a feladat végrehajtásához.

A kivándorlókat, akik hajlandók a visszatérésre, két csoportba oszthatjuk: vannak jómódúak, akik tudnak boldogulni a mi anyagi támogatásunk nélkül is, és vannak, akiknek nincs vagyonuk, így szükségük lehet a segítségre. Ez utóbbiaknak – úgy gondoljuk – először fel kell ajánlanunk (ha szükséges) azt, ami lehetővé teszi visszatérésüket, és valamiféle minimális anyagi támogatást, amivel itthon méltó életszínvonal biztosítható számukra, amíg nem találnak munkát vagy nem tudnak elhelyezkedni. A humanitárius segítségen kívül gyermekeik iskoláztatási költségeit és az egészségügyi támogatás költségeit is fedezni fogjuk. Ideiglenes (egy-két évre szóló) lakhatást biztosítunk számukra abban az esetben, ha annak idején esetleg eladták saját otthonukat azért, hogy el tudjanak menni. Először kevés családot célzunk meg, amíg nem jelentkeznek túl sokan.

Néhány hazatérő család már nagyon jó kezdet volna, és ennek jelentős hatása lenne itt és külföldön egyaránt. Itt, helyben ösztönözheti azokat, akik a távozásra gondolnak, hogy fontolják meg választásukat, ugyanakkor biztatást jelentene azoknak, akik már elmentek: hagyják, hogy a hazájuk iránt érzett, szívükben élő nosztalgia vezesse őket, hisz a lehetőség karnyújtásnyira van tőlük. Arra gondolunk, hogy egy négyezer dolláros támogatás elegendő lehet arra, hogy egy négyszemélyes családot visszahelyezzünk az országba. A várható eredmény széles körben igazolja véleményünk észszerűségét.

Jean-Clément Jeanbart aleppói melkita érsek

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír