Az emmauszi úton – A családok empatikus egyházi szolgálatáról November 9. és 11. között Máriabesnyőn zajlik a XXIV. Családkongresszus. Pénteken ott jártunk, és meghallgattuk Udvardy György pécsi megyéspüspök előadását, majd a háromnapos programról kérdeztük Bíró Lászlót, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családpasztorációért felelős püspökét.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

– A 2013-as köznevelési törvény bevezette a kötelező etikaoktatást, mely kiváltható felekezeti hittannal – kezdi előadását Udvardy György. – Azóta minden egyházmegyében sikerült csaknem maradéktalanul megszervezni az iskolai hittanoktatást. A 2016. októberi adatok szerint mindegy 187 ezer gyerek tanul etikát, és 192 ezer katolikus hittant – de ha meg akarjuk tudni, hány gyermek jár ezekre az órákra összesen, a két szám nem adható egyszerűen össze, mert vannak átfedések. Az biztos, hogy legalább 260 ezer gyerekkel találkozunk az órákon, és nem szűnt meg a fakultatív hittanoktatás állami támogatása sem, mint eredetileg tervezték. Sőt, még növekedett is.

Az új helyzet egyszerre jelent a katolikus egyházi szereplők számára új terheket és lehetőségeket. Az esztergom–budapesti egyházmegyében körülbelül 9000, a pécsiben 1900 gyermek nincs megkeresztelve azok közül, akiknek szülei a katolikus hittant választották, vagyis az iskolai hittan sokak számára az evangélium hirdetésének első helye. Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy nem az általunk közölt igazságokra vágynak, hanem az a feladatunk, hogy együtt haladjunk velük, társaik legyünk az élet útján.

A katekézis címzettjei elsősorban a felnőttek, elsődleges színhelye pedig a plébánia. Az iskolában viszont még csak Jézus Krisztusban való hit feltételeinek megteremtése lehet a cél, ez még csak az „előszoba”. Vannak olyan, vallásos szülők, akik a hitbeli növekedést akarják vele biztosítani a gyermekük számára, míg mások csupán kulturális tartalmakként tekintenek a hittan által közvetített tudásra – az ő gyermekeik számára a kultúra lelkét kell felmutatniuk a katekétáknak. Mint XVI. Benedek Deus caritas est kezdetű enciklikájában írja, a keresztény lét kezdete nem egy etikai döntés, hanem egy találkozás. Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, ezért nekünk tanúskodnunk kell róla. Az iskolai hittanoktatás annak az eszköze, hogy felkeltsük az élet egzisztenciális elemei iránti érdeklődést. A vallási szimbólumok az élet minden területén jelen vannak, és sokaknak lehetnek vallási élményeik is. Ám a hosszú távú változáshoz hitbeli tapasztalatokra van szükség, amelyek kimozdítanak bennünket életünk középpontjából.

A szülők jelentős része, noha nem gyakorolja a vallását, kapcsolatot keres velünk az iskolai hittanoktatás választásával, ezért a katekéták kiemelt feladata az ő meghallgatásuk, értelmes kérdések feltételéhez segítésük a hit és tudás viszonyára, a bűnre vonatkozóan – teszi hozzá Udvardy György püspök. – Van, aki biztonságot, van, aki konkrét segítséget, mások spirituális erőt, a misztériumok megtapasztalását remélik az egyházakkal való kapcsolatfelvételtől, és életük fontos pontjain egyházi megerősítést keresnek akkor is, ha nem vallásosak. Ez nagy lehetőséget jelent a felekezeti hittanoktatás számára. A tanácstalan mai ember a figyelmünket, megértésünket igényli, mint az emmauszi tanítványok Jézus gondoskodását.

***

A szünetben Bíró László tábori püspököt kérdezzük. – Idei mottónk: „A keresztény család: örömhír a világnak”, ami II. János Pál azon szavaira rímel, hogy a család evangélium – mondja. – A legbiztosabb kapocs múlt, jelen és jövő között, de meggyőződésem, hogy inkább a jövőhöz tartozik, hiába fogalmazzák már egyesek a sírfeliratát. Isten családra hívta az embert, és ő nem hív olyasmire, ami nem nekünk való.

Ez a konferencia szakmai igényű ugyan, de a spiritualitást sem akarjuk belőle kihagyni. Fontos ugyanis, hogy a katekéták egyszerre legyenek jó szakemberek és apostolok. Mária-kegyhelyen vagyunk, ezért a családjainkat Krisztusnak, a Szentléleknek és Máriának felajánló ima, valamint a szentségimádás is hangsúlyos az ittlétünk során, nemcsak az előadások, a fórumok és a kerekasztal-beszélgetések.

Noha ez már a huszonnegyedik családkongresszus, nagy örömömre nem üresedett ki. Szinte családi összetartozás-tudattal vagyunk együtt házaspárok és papok vegyesen. Arról tanakodunk, hogyan tehetnénk a leghatékonyabban a gyermekekért, a családokért. Jézushoz szeretnénk hasonlítani, aki – mint Udvardy György oly érzékletesen elmondta – az emmauszi tanítványokhoz fordul, kérdezi és meghallgatja, megérti őket.

Fotó: Merényi Zita

Kiss Péter/Magyar Kurír