A megszentelt élet évében meghirdettük „Az én szerzetesem” kampányunkat. Azt kérjük olvasóinktól, osszák meg velünk, ki a kedvenc szerzetesük vagy más megszentelt életet élő ismerősük, és mit jelent ő számukra. Pelsőci Judit az életét meghatározó bencéseket mutatja be.

A bencések nagy családjáról szeretnék megemlékezni. Már több mint negyven évvel ezelőtt kerültem Győrbe, és kerestem azt a helyet, lehetőséget, ahol életem számtalan kérdőjelére kaphattam volna segítséget, eligazítást, iránymutatást. Hallottam, hogy a bencés templomban van szentírás-magyarázat. Itt találkoztam Horváth Ciprián atyával, aki készségesen segítségemre volt. Általa kerültem egy „kincés bencés” közösségbe, ahol a mai napig mindig, mindenben segítőkész barátokra találtam.

Emlékeim szerint 1985-ben voltam először Pannonhalmán a húsvéti szent három napon. Ezek az alkalmak mindig „lakógyűlésekkel” kezdődtek, amikor is Várszegi Asztrik perjel atya köszöntötte a vendégeket, ismertette a házirendet, beszélt Szent Benedek vendégfogadási tanításáról, hogy Krisztusként kell fogadni őket, és mindezeket a megszívlelendőket megspékelte egy kis bencés rendtörténeti előadással.

Somorjai Ádám atya, a Bencés Könyvkiadó megalapítója az olvasás fontosságát hangsúlyozta, ami nemcsak a bencés életben lényeges. Szabadidőnkben részt vehettünk a névre szóló könyvek csomagolásában.

†Solymos Szilveszter atya előadásai során megismerhettem és megérthettem, megszerethettem a csodás bencés liturgiát.

†Sulyok Elemér atya egy elmélkedésében rádöbbentett a szeretet és a szenvedés összefüggésére Krisztus példáján keresztül. Ennek valóságát megtanultam és megtapasztalhattam életem során.

Mindannyian nyitogatták szívemet és értelmemet az isten- és emberszeretetre, Jézus Krisztus követésének útjára és természetesen Szent Benedek atyánk lelkületének megismerésére.

Korzenszky Richárd atyáról mindenki tudja, hogy csodálatos fotókat készít. A szent három napban mindig megajándékozott minket, amikor megcsodálhattuk az ezekből a felvételekből összeállított fényképes-zenés-verses gyönyörűségeket.

Kiscsoportos beszélgetések során ismertem meg az akkor még fiatal „kisbencéseket”: Hortobágyi Cirill, Nádai Fidél, Szita Bánk atyákat, akik elmélyítették az elmélkedéseken elhangzottakat. Jó alkalmak voltak ezek a gondolatcserére, az új barátokkal való ismerkedésre, a későbbi találkozásokra, az egyéni beszélgetésekre.

Gyermekkori betegségem miatt nem volt lehetőségem bérmálkozni, ezért Ciprián atyát kértem meg, hogy készítsen fel a szentség felvételére. Nagy-nagy öröm volt számomra, hogy †Szennay András főapát úr által részesülhettem a Szentlélek ajándékaiban első győri bérmálási útja alkalmával 1974. szeptember 22-én.

Meg kell még emlékeznem †Vályi Hugó atyáról, aki sok-sok figyelmes szeretetével volt segítségemre a lelkibeszélgetésekben.

†Csizmadia Gerő atya imádságos tablóiról mindig nagy-nagy lelki gazdagodással „puskáztam”. Sok barátomnak tudtam ezekkel az imákkal örömet szerezni.

Betegségem folytán évente mentem „fiatalító”, rehabilitációs kúrákra kórházba. Marton József atya nagy örömömre naponta hozta be az Oltáriszentséget, ezzel is segítve testi-lelki gyógyulásomat, erősödésemet...

1988-ban András főapát úr engedélyével újjáéledt oblátus közösségünk. A testvérek javaslatára, kérésére Várszegi Asztrik főapát úr megadta az engedélyt, így majd huszonöt éven keresztül lehettem Isten segítségével az oblátus közösség pannonhalmi dékániájának dékánja. Főként szolgálatom révén ismerhettem meg a Pannonhalmán élő bencés atyákat, akik által mindig megtapasztalhattam Isten gondviselő segítségét, szeretetét, támogatását.

Első rektorunk Nyiredy Maurus atya lett, aki nagy-nagy szeretettel, bölcsességgel nevelgetett, vezetett bennünket a Szentíráson keresztül Szent Benedek atyánk Regulája által.

Őt követte †Pálmai Godofréd atya, akitől megtanultuk a „Regula-falatokat” ízlelgetni, gyakorolni a bencés lelkület szerinti életvitelt a „kincés” világban, ki-ki a saját életvitelében.

Ahogy teltek az évek – és ahogy a bencés közösség rendje szükségessé tette –, „távirányítással” igyekeztünk önállósodni. Ugyanis a pesti tanulmányi házból Kiss Domonkos atya, később Halmos Ábel atya tartotta velünk a kapcsolatot, adtak segítséget, tanácsokat szolgálatunkhoz.

A sok változás közepette így vigasztalt minket Asztrik főapát úr: „Tudjátok, testvérkéim, a facsemeték mellől egyszer el kell venni a támasztékot, mert már nincs rá szüksége, megáll a saját lábán.” 

Hála Istennek, nem sokáig maradtunk árván, mert Asztrik főapát úr Borián Elréd atyát bízta meg dékániánk vezetésével.

Máthé Romuáld atyától, aki biológiatanár a győri bencés gimnáziumban, nagyon sok segítséget, gyakorlati ötletet, tanácsot kaptam hitoktatói munkámhoz, különösen is kis „kamaszkáim” életvitele kapcsán. Néhányszor meg is hívtuk egy-egy órára, aminek nagy örömünkre eleget is tett.

A végére hagytam Barkó Ágoston és Mihályi Jeromos atyákat, akik a győri bencés gimnáziumban érettségiztek. Ők az első rendi atyák, akiket Tihanyban szenteltek az apátság fennállása óta.

Ágoston atyával közös gyökereink Győrből, a Szent Imre-templomból erednek. Nagyon boldog voltam, amikor értesültem döntéséről. Szentelése utáni első szentmiséjét is itt ünnepelte. Plébániánkról öten választották a papi hivatást, de köztük addig bencés még nem volt.

Tanítványaim közül – hálát adok az Istennek – hárman is Isten és ember szolgálatára szentelték életüket. Szentelési időrendben Takács Ferenc volt az első 1996-ban, Szigetközben van három faluja. Őt követte Héray András atya, aki a „Krisztus ügye” lelkicsaládhoz (FSO) csatlakozott, 2004-ben szentelték. A családdal közös örömünk, hogy Márton testvére most Rómában kezdte meg novíciuséveit bátyját követve. Harmadik „pap gyerekem” pedig Németh István atya, akit 2007-ben szenteltek, pillanatnyilag Peresznyén és a környező falvakban látja el szolgálatát.

Pannonhalmához tizenhat plébánia tartozik. Ezekben a falvakban minden évben megrendezik a családi napokat. A plébániákat többnyire Pannonhalmáról látják el az atyák. Így ismerem Pannonhalmán Lőrincz Pál atyát, Győrszentivánban Szalóky Albert atyát, Ménfőcsanakon Bartók Ferenc atyát, Hortobágyi Arnold atyát, Pintér Ambrus atyát. Ezekben a kis falvakban pezsgő keresztény élet folyik, ovis hittantól egészen a „régóta fiatal” érdeklődők részére tartott bibliaórákig végeznek hitoktatást. Természetesen Szent Benedek atyánk Regulájának tanításával is ismerkednek, ami nemcsak a szerzeteseknek ad segítséget Isten keresésében, hanem a benedeki életvitelre nyitott szívvel igyekvőknek is.

Felejthetetlen élmények voltak számomra a nyári obláta lelkigyakorlatok †Békés Gellért atyával, aki egyik fordítója a Szentírásnak. Elmélkedéseiben Jézus olyan tanítására hívta fel figyelmemet, melyek nagyban segítették hitoktatói munkámat.

Olofsson Placid atya, aki tíz évet töltött a Gulág munkatáborában, a mai életben is hasznosítható életszabályokat tanított meg számomra:

1. A szenvedést nem szabad dramatizálni! Nem szabad panaszkodni, mert attól gyengébb lesz az ember.
2. Az öröm szükséges a túléléshez. Ezért észre kell venni és tudatosan kell keresni az élet apró örömeit.
3. Nem vagyunk tökéletesek, de itt és most kell megmutatnunk, hogy különbek vagyunk rabtartóinknál. Ez mozgósítja az életenergiánkat.
4. A negyedik szabály kissé vallásos: akinek van mibe kapaszkodnia, annak könnyebb. Mi, hívők, ha a Jóistenbe kapaszkodunk, rájövünk, hogy Ő is akarja túlélésünket.

A névsor természetesen nem teljes, de valahol pontot kell tenni. Bocsánatot kérek azoktól, akik kimaradtak.

Gondviselő mennyei Atyánk, védelmezd azokat, akik testvéreik szolgálatára szentelték magukat, hogy szabadon és nehézségek nélkül végezhessék munkájukat! Adj nekik, Urunk, fényt, békét és üdvösséget!

Pelsőci Judit