Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Az én szerzetesem P. Ádám János SJ jezsuita atya, aki idén már öt éve égi otthonába költözött. Élete utolsó éveiben diákok között élt, osztogatta reggelente „szeretet-pofonjait”, írta „Pisztráng-leveleit”, melyek valamennyiünk okulására szolgálnak ma is.
Túlzás nélkül állíthatom, hogy neki köszönhetem mindazt, amivé váltam lelkiségemben. Ő mutatta meg nekem a hit útját, tanított alázatra, békességre, észrevétlenül terelgetett. Mindig mellettem állt, mikor szükségem volt a bölcsességére.
Végtelen türelemmel értelmezte nekem és barátaimnak a Szentírás tanításait, nevetett velünk önfeledten, vagy éppen szomorkodott, ha nehézségekről számoltunk be. Még ma is fülembe csengenek intő szavai arra vonatkozóan, hogyan viszonyuljak anehézségekhez pedagógusi hivatásomban vagy privát életemben.
Teherbírása példaértékű volt: még betegsége idején sem kérhetett tőle senki lehetetlent. A legnagyobb fájdalmait is az enyhítette, ha mások szolgálatára állhatott; meghallgatott mindenkit, figyelt az emberekre, és valamilyen különös érzékkel mindig tudta, hol mi történik, hol van rá szükség.
Mosolygós szemei azt üzenték: fontos vagy nekem, a Te gondjaid,
kérdéseid, örömeid az enyémek is. Különös szálak fűztek hozzá, ezek az
utolsó hónapokban nagyon erős kötelékké váltak. Sok időt tölthettem
vele, minden percet kihasználtam, hogy hallhassam gondolatait. Amikor
elment, éppen 83. születésnapját ünnepeltük. Viccelődött, és igazi „Ádám
atyás” derűvel bocsátott utamra. Soha nem pótolható űrt hagyott maga
után, de olyan sokat kaptam tőle, hogy van miből táplálkoznom. Bizonyára
nagyon sokan érzünk így.
Bánhegyi Andrea
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!