A megszentelt élet évében meghirdettük „Az én szerzetesem” kampányunkat. Azt kérjük olvasóinktól, osszák meg velünk, ki a kedvenc szerzetesük vagy más megszentelt életet élő ismerősük, és mit jelent ő számukra. Sághy Marianne-nak köszönhetően Baán Izsák bencést ismerhetjük meg közelebbről.

Az én szerzetesem két órát várt rám a római zsinagóga előtt zuhogó esőben, ernyő nélkül, elmondta az őt ötpercenként igazoltató rendőröknek, hogy nem terrorista, csak nincs telefonja, és nem tudja megkérdezni, hányra is beszéltük meg a találkozót, és mikor fogok befutni.

Az én szerzetesem nagyon fiatal, de a legősibb szerzetesi hagyomány kutatója.

Az én szerzetesem kiváló tanár, Rómában is tanít, és a Sapientia szerzetesi főiskola legjobb arca, aki konferenciát szervez a Jézus-imáról, összekötve Keletet és Nyugatot.

Az én szerzetesem egyformán gyönyörűen énekli a gregorián énekeket és Cseh Tamás dalait, de az örökfogadalmán a Guantanamerát énekeltük este a tábortűznél, mert ez volt az egyetlen közös nevező a bakonybéli hívek és az argentin bencés között.

Az én szerzetesem jó lélek, és jó humora van.

Az én szerzetesem meghívott ebédelni a Sant’Anselmóba – hogy ennek mekkora jelentősége van, csak akkor értettem meg, amikor a tündéri Szőnyi Zsuzsa elsárgult az irigységtől: „Hatvan éve élek Rómában, de még soha senki nem hívott meg ebédelni a Sant’Anselmóba!”

Az én szerzetesem a legrégibb nyugati szerzetesrend tagja, és hatalmas könyvet írt Evagrius Ponticusról.

Az én szerzetesem pappá szentelésén ott volt egész Niederaltaich.

Az én szerzetesem belement, hogy jegy nélkül szálljunk fel az utolsó vonatra a Fiumicinóról, és adjunk elő egy drámai jelenetet a kalauznak, hogy miért nem tudtunk jegyet váltani (az egyetemes színháztörténet nagy veszteségére sajnos erre nem tudtunk sort keríteni, mert a kalauz ásítva elment mellettünk).

Az én szerzetesem mindig részt vesz a Magyar Patrisztikus Társaság konferenciáin, és példájával buzdítja a fiatal kutatókat.

Az én szerzetesem újjáalapított monasztikus közösség tagja, mely megerősödve került ki a válságból.

Az én szerzetesem szerkeszti a Lectio divina sorozatot, és megnyitja a világiak előtt a monostori kapukat.

Az én szerzetesem kapcsolatot teremt a világ legrégebbi működő kolostora, Saint Maurice-en-Valais és Bakonybél között.

Az én szerzetesem megjárta az El Caminót, és a vizigót kolostorokból képeslapot írt nekem.

Az én szerzetesem szerető fiú, őszinte barát, jó keresztapa, tündéri nagybácsi.

Az én szerzetesem tudós és indián, remete és gitáros, gyógyfüves és pr-os, kódexmásoló és hegymászó.

Az én szerzetesem nem jelentéktelen laikus, hanem jelentős jel a világban.

Az én szerzetesemből béke sugárzik. Derűs és nyugodt, és ez nem álarc, nem kenetteljes külső, hanem ő maga, még ha bajokkal, fáradtsággal, kísértéssel küzd is. Jó vele beszélgetni, jó őt hallgatni, jó vele csendben lenni, de a legjobb vele imádkozni.

Az én szerzetesem Isten embere, aki imádkozik értem, Magyarországért és a világért. Hálát adok Istennek Izsák atyáért.

Sághy Marianne