A megszentelt élet évében meghirdettük „Az én szerzetesem” kampányunkat. Azt kérjük olvasóinktól, osszák meg velünk, ki a kedvenc szerzetesük – vagy más megszentelt életet élő ismerősük –, mit jelent ő számukra. Frész Timóteus ferencest Budai Viktória jóvoltából ismerhetjük meg.

Timóteus atya ferences szerzetes, pap, német–hittan szakos tanár, 2014 szeptembere óta a Szentendrei Ferences Gimnázium igazgatója. Ebben a középiskolában tanulnak a gyerekeim. Fontos számára a szülőkkel való jó kapcsolat kialakítása – hiszen azt vallja, hogy a nevelés az iskola és a szülők közös feladata –, így ismertem meg négy évvel ezelőtt.

Ez alatt a pár év alatt az egész családom már annyi jót kapott tőle, amiért egész életemben hálás leszek neki, elsősorban azonban a Jóistennek, aki rátalált, megszólította őt, és a megszentelt élet útjára hívta.

Tiszta szívű, rendkívüli érzelmi intelligenciával rendelkező, nagy tudású, jó humorú ember. Számomra, felnőttként megtért ember számára (is) hitelesen és nagy alázattal, ugyanakkor könnyedén közvetíti azokat a gondolatokat és értékeket, melyek hitem elmélyítésében és megerősítésében segítenek.

Az irgalmas Isten szeretetét sugározza, mindig derűs, amit csodálok benne. Egyszer azt mondta, „ez onnan felülről jön”. Igazi vidám szerzetes, barát.

Nagy elszántsággal, odaadással és türelemmel végzi új feladatát, igazgatja a gimnáziumot, aminek nagyon sok tanuló és szülő örül, ahogy annak is, hogy idén közel negyven diákot az iskolában készít fel bérmálásra. Ezenkívül kezdeményezte Szentendrén az ifjúsági mise bevezetését, amit havonta egy alkalommal ő tart a Péter-Pál-templomban. Nagyon szereti a gyerekeket, a középiskolás korosztállyal remekül megtalálja a hangot, és a gyerekek is szeretik őt, tisztelik, felnéznek rá.

Olyan pedagógus, aki nevelve tanít, nem pedig szigorral oktat. Tiszteli a gyermekeket, nyílt szívvel fordul hozzájuk, bármikor megkereshetik, mindig rendelkezésre áll, hogy meghallgassa őket. Legutóbb a lányom úgy fogalmazott, hogy ő a „biztos pont”.

Szívesen focizik (igazolt játékos volt ifjúkorában), biciklizik, sportol, kirándul velük, természetes viselkedésével, közvetlenségével is közelebb kerülve hozzájuk.

Az evangélium örömhíréből merítve rendkívül pozitív életszemlélete van, így a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetben is tud biztató, jó tanácsot adni.

A katolikus hit és erkölcs tanainak továbbadásán fáradozik olyan módszerekkel, amelyekkel az ifjúság számára élményszerűvé, érthetőbbé, „kézzelfoghatóbbá” teszi mindezt. Fontos számára, hogy ne csak mint tananyag találkozzanak a gyerekek e kérdésekkel, hanem gyakorlati szempontból is próbáljanak elmélyülni benne, hogy képesek legyenek majd életük során a Mennyei Atya gondoskodásában bízva jó döntéseket hozni, a jót és az értékest választani. Igyekszik a mai kor fiataljai számára örömtelivé, vonzóvá tenni a keresztény életformát. Azt hiszem, ma erre égető szükség van, ebben kíván az iskolai lelkigyakorlatok során is segítséget nyújtani a diákoknak azzal, hogy hitükről a saját életpéldájukkal tanúságot tevő embereket hív meg előadónak.

Kiváló konfliktuskezelő képességgel rendelkezik, végtelen türelemmel tud a hozzá akár udvariatlanul fordulókkal is bánni. Egyszer az egyik kiránduláson egy félreértés nyomán az egyik fiú nagyon dühös lett a társára és magára is, és fel-alá rohangálva törni-zúzni kezdett. Mi, akik az eseményeket láttuk, már egészen megrémültünk, hogy mi lesz ebből, amikor megjelent Timóteus az udvaron, tökéletes nyugalommal odament a srácokhoz, nem kiabált, nem próbálta erőszakosan megfékezni azt a fiút, halkan beszélt hozzájuk, majd hirtelen, egyik pillanatról a másikra csend és béke lett. Érezni lehetett, hogy Jézus valóban köztünk van.

Számára nincs megoldhatatlan feladat: „Nem kell izgulni! Megoldjuk ügyesben-okosban” – mondja. Ebben mindig segít neki egy-egy „kedves ismerőse”. A kritikát is elfogadja: „Én kérek elnézést!” – és mindig a közös, előremutató megoldásra törekszik.

Osztályfőnökként figyel a diákok gondjaira is, ha szükséges, felkeresi a családokat, hogy a szülőkkel együtt megbeszéljék a problémákat.

Szívügye, hogy lelkileg egészséges, érzelmileg gazdag, érett, művelt fiatalok kerüljenek ki a gimnáziumból.

Hálát adok az Jóistennek, hogy megismerhettem, adjon neki sok erőt és kegyelmet, hogy tovább végezhesse megkezdett munkáját, még sokakat gazdagítva a Szentlélek által vezérelt különleges egyéniségével!

Budai Viktória