A megszentelt élet évében meghirdettük „Az én szerzetesem” kampányunkat. Azt kérjük olvasóinktól, osszák meg velünk, ki a kedvenc szerzetesük vagy más megszentelt életet élő ismerősük, és mit jelent ő számukra. Bobek Tamás a mai napon születésnapját ünneplő Gergely Gellért bencést mutatja be.

Tizennégy év távlatából szemlélve, még ma is elevenen él bennem a kép, ahogy ott állok a kaskantyúi plébániakertben, egy zsúfolásig megpakolt autó mellett fájó szívű, tizenéves ministránsként, és a könnyeimmel küszködve köszönök el lelkiatyámtól, aki ugyanakkor, ettől a pillanattól kezdve lett az „én szerzetesem”. Gergely Gellért atya 2001 nyarán kezdte meg új életét a régi úton, amikor a reverendát habitusra cserélve belépett a bencés rendbe, s az alföldi kis falvak akácillatú csendjét felváltotta életében a tihanyi apátság imádságra hívó harangjának kongása. Ott álltam a nyári naplementében, kezemben szorongatva a könyvet, mely afféle búcsúajándék gyanánt azóta is eszembe juttatja az örömteli napokat, melyeket az atyának köszönhetően megélhettem szülőfalum kis templomában. E könyv címe már akkor meggyőződéssé érett bennem: Boldogok, akik házadban laknak… Rajta keresztül üzent az Isten számomra, így az elsők között neki tartozom hálával papi hivatásomért, a jó példáért, amit előttem megélt, a türelemért és atyai szeretetéért, mellyel segített leküzdeni komolytalan és könnyelmű önmagamat. Hiszen sok bosszúsággal és csalódottsággal járhatott, ahogy az akkor még lázadó és renitens ifjút becsalogatta a hittanórákra, majd bevezette a templomi imádság szépségeibe, a ministráláson át egészen a szentelési oltárig.

Gergely Ottó atya 1997-ben érkezett hozzánk, Kaskantyúra. (Község Bács-Kiskun megye Kiskőrösi járásában – a szerk.) Prokopp Péternek, egyházmegyénk pap festőjének csodálatos triptichonja díszíti a Fogolykiváltó Boldogasszony tiszteletére felszentelt templomot, melynek négy éven át volt plébánosa, és a nyájnak gondos lelkű pásztora. E templom falai között nyertem el a szent keresztséget, majd részesültem az Eucharisztia és a bérmálás szentségében. Itt kaptam a papi hivatásra való meghívásomat, s ide tértem vissza 2011 júliusában, hogy hálaadó újmisét mutassak be mindazokért, akik az Úr asztalához segítettek. Így Gellért atyáért, aki Isten nagy ajándéka számomra. A számos hittanóra és liturgikus cselekmény mellett megannyi közösségi program; ifis kertrendezés, jó hangulatú bérmálkozási felkészítők, pannonhalmi kirándulás, bugaci cserkésztábor, csongrádi és kiskunmajsai családlátogatás, a tiszaalpári bencés nővéreknél való vendégeskedés emlékét őrzöm abból az időszakból.

A kikapcsolódás mellett azonban Gellért atya legfőbb életelve – a bencés lelkiséghez hűen – már akkor ez volt: „Ora et labora.” Imádsággal és munkával teltek dolgos napjai, nemegyszer találkoztam vele az úton, amint motorkerékpárján ülve, előreszegezett horolóval, hátán permetezőgéppel mint afféle modernkori keresztes lovag közelített, majd suhant tova a délibábos pusztában. Azt gondolom, s talán nem is tévedek olyan nagyot, hogy éppen természetközelisége és munkaszeretete okán lett ő az apátság főkertésze. Különféle gyógynövényekből kevert teakülönlegességeivel „Gellért atya teája” néven sokan találkozhattak már. S amilyen egyediek a kezei között formálódó készítmények, oly egyedi és különleges ő maga is. Gergely Gellért, gyermekéveim „Ottó atyája” a mai napon, augusztus 18-án ünnepli 51. születésnapját. Isten éltesse és tartsa meg sokáig sokunk örömére!

Hálával és köszönettel: Bobek Tamás atya