A megszentelt élet évében meghirdettük „Az én szerzetesem” kampányunkat. Azt kérjük olvasóinktól, osszák meg velünk, ki a kedvenc szerzetesük – vagy más megszentelt életet élő ismerősük. Vásárhelyi Anzelm bencés szerzetest Szabó Bálint és Anna mutatja be.

A Bencés Kiadó Szent Margitról szóló kis mesekönyvéből olvastam a gyerekeknek: „vállalta, hogy egész életét Isten keresésének, az imádságnak és az emberek szolgálatának szenteli”. Amikor azon gondolkoztam, hogy elsősorban mi az, ami megfogott Vásárhelyi Anzelm testvérben, akkor a kitartó istenkeresés fogalmazódott meg bennem is. Azt látom, hogy az Isten utáni vágyát nagyon ébren tartja és ápolja. Nyitottsággal keresi a hagyományos és új utakat, hogy közelebb kerüljön Istenhez – nemcsak ő, hanem lelki gondozottjai is, akik hozzá fordulunk istenkeresésünkben támogatásért.

Életútja alakulásában is látszik, hogy egyszerre nyitott és hűséges: a bakonybéli monostor 1998-as újraindulása fontos lépés: Pannonhalma védettségéből néhány társával újraindították a szerzetesi életet a Szent Mauríciusz Monostorban. Nem kevés kihívással járt ez a váltás, a rengeteg munka mellett a közösség lelki építkezése is fájdalmasan fáradtságos tud lenni. Ezekről Anzelm testvér tud úgy őszintén beszélni, hogy átviláglik rajta a keresés gyötrelme és mégis vonzó volta.

Ő úgy mélyen hívő, hogy ebbe beleférnek a kételyek és kérdőjelek is, nem kendőzi el vívódásait. Egy rádióműsorban az újságíró kérdésére, hogy vajon hogyan tapasztalja meg nap mint nap Isten irgalmas szeretetét, nagyon „anzelmesen” úgy válaszolt: „nem mindennap tapasztalom meg...”

Úgy tesz tanúságot, hogy tiszteletben tartja a másként gondolkodót is. Egyszer hallottuk egy idegenvezetését, amikor a templom egyik képének leírásakor így fogalmazott: „...Jézus Krisztus, aki az én hitem szerint a világ Megváltója...” Úgy elkötelezett az általa választott bencés életformához és imádságon átrostált küldetéséhez, hogy nem válik magabiztosan ítélkezővé másokkal szemben.

„Anzelm testvér műhelyében számos középkori és néhány kortárs szakrális műalkotás másolata készül cinkből, bronzból, vagy ezüstből. Ezek egy része öntvény, másik része veret. A műhelyben készült tárgyak »fémbe foglalt imádságok«, melyek alkotóművészek hittapasztalatát és szakmai igényességét tükrözik. Az itt készülő tárgyakkal szeretnénk hozzájárulni a családok istentiszteleti helyeinek kialakításához, a mellkeresztek pedig keresztségünk misztériumára emlékeztetnek bennünket, mikor úton vagyunk” – olvashatjuk a monostor honlapján.

Imádkozzunk az életünket kísérő szerzetesekért, hogy erősen érezzék Isten átfogó szeretetét és boldogok legyenek abban az életformában, melyre meghívást kaptak!

Szabó Bálint és Anna