Mester Margit Mária (Tamási, 1906. december 10. – Budapest, 1961. június 17.)

A budapesti Sacré Coeur nővérek internátusában tanult, hét évet töltött itt. Társai már tizenkét éves korában gyakran találták Margitot a kápolnában, ahol sok időt töltött személyes imádságban. 18 éves korában, a budapesti Örökimádás-templomban fogalmazódott meg először benne a vágy, hogy életét teljesen Krisztusnak adja.

1927 áprilisában részt vett egy lelkigyakorlaton, melynek során meghatározó élményben volt része, amit később úgy fejtett ki lelkiatyjának, a jezsuita Csávossy Elemérnek, hogy „Istennel találkozott”, megragadta Isten jelenléte a lelkében. Olyan szerzetesközösséget keresett, melyben sajátos lelki ajándéka szerint egészen Istennek, a benne való egység és szeretet szolgálatának szentelheti életét.

1927. október 3-án tisztasági fogadalmat tett, ekkor még nem volt 21 éves. 1928 augusztusában Érden belépett a vizitációs apácák rendjébe (Bogner Mária Margit szobatársa lett). A tél folyamán mindketten megbetegedtek. Mester Margit 1929. január 27-én hazatért gyógyulni. Lelkiatyja tanácsára nem tért vissza a rendházba. Másfél évet a Jézus Szíve Népleányai Társaságánál töltött, majd a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetében tisztviselőként dolgozott. 1932–35 között a Sophianumban magánúton elvégezte a gimnáziumot, és leérettségizett.

1934 szeptemberében a parádi Károlyi-kastély kápolnájában imádság közben kapta a felszólítást Istentől az Unum Társaság (Unum Sanctissimae Trinitatis, UST) alapítására. Csávossy Elemér segítségével kidolgozta a szabályzatot, 1936. július 2-án első társaival letette fogadalmait, és 1937. február 2-án elöljáróvá választották. Az alapítást 1938. szeptember 15-én Glattfelder Gyula csanádi püspök hagyta jóvá. November 9-én Margit három jelölttel megkezdte a közös életet Budapesten (Csaba utca 12.)

A szerzetesrendek kommunista rezsim általi feloszlatása után a közösség tagjai magánházakban folytatták tovább szolgálatukat. Voltak előjelei annak, hogy Mester Margit Máriát is le fogják tartóztatni, és többen is tanácsolták, kérték, hogy próbáljon meg külföldre távozni, de ő a maradás mellett döntött. 1951. május 7-én tartóztatták le. Tíz napig az ÁVH Fő utcai börtönében tartották fogva, május 17-én átvitték a gyűjtőfogházba (Kozma utca 13.), aztán július 5-én vitték vissza a Fő utcába, ahol elkezdődött kihallgatása. Kilencven kihallgatás után ötévi börtönre ítélték. Egyik kihallgatása során egy vallatója megkérdezte tőle: „És maga még mindig bízik az Istenben?” „Igen – válaszolta –, most még jobban, mint bármikor.”

Börtönből való szabadulása után írta: „Csak szeretni jöttem vissza a halálból az életbe!” Az öt év börtön után sem lanyhult lelkesedése, és minden hétköznapi áldozatot, találkozást arra használt fel, hogy Isten szeretetének a hordozója és továbbadója legyen: „Az én utam a szeretet. Nincs időm másra” – vallotta. A börtön után az életprogramja ugyanaz maradt, a szeretet „ragályát” akarta terjeszteni, amelynek tünetei: „mosoly az arcon, másokat dicsérő szó az ajkon, segítőkészség a kézben”.

Erdő Péter bíboros 2003-ban engedélyezte Mester Margit Mária UST anya boldoggáavatási ügyének előkészítését.

Forrás: Wikipédia