„Az irgalmasságot az ítélet elé kell helyeznünk, és az Isten ítéletét minden esetben az irgalmasság fényében kell szemlélnünk” – hangzott a lelkigyakorlat mottója. A találkozón 35 erdélyi, partiumi és magyarországi nőszövetség képviselője vett részt, közel 150-en.

A lelkigyakorlat szentmisével kezdődött a Szent Mihály-templomban, ahová a résztvevők az irgalmasság kapuján vonultak be. A szentmisét bemutató Kovács Sándor főesperes-plébános, az Erdélyi Római Katolikus Nőszövetségek Egyesületének lelkivezetője és a rendezvény fővédnöke János evangéliuma alapján beszélt az irgalmasságról. Az irgalmasságot a szeretet gesztusaival kell gyakorolnunk – hangsúlyozta. – Így folytatódik általunk Jézus húsvéti cselekedete. Szent Fausztina nővér életpéldáján keresztül kiemelte, hogy az Úr mindig velünk, mellettünk van, ezért nem szabad kétségbeesnünk semmilyen megpróbáltatásban, élethelyzetben.

A megnyitón felszólalt Fábián Mária, a Szent Mihály Római Katolikus Nőszövetség elnöke, aki rövid összefoglalót adott a nőszövetségek történetéről. Elmondta, hogy Kolozsváron Csiky Rozália alapította a 19. század első felében a Jótékony Nőegyletet és az első napközi otthont. 1921-ben Réti Imre plébános Temesváron létrehozta a Romániai Szociális Misszió Országos Szervezetét. A Romániai Katolikus Nőszövetség 1926. augusztus 1-jén alakult Aradon. A két világháború között fontos szerepet játszott A Nap, a katolikus nőmozgalom folyóirata. 1989-ben Szim Lidia szociális nővér szorgalmazta a nőszövetségek újjászervezését. Az alapítási kérelmet Jakab Antal püspök hagyta jóvá 1990-ben, így a kolozsvári nőszövetség az év március 14-én alakult meg.

Fekésházy Kinga a magyarországi nőszövetségekről és munkájukról, az alapításának 90. évfordulóját ünneplő Kalászról beszélt.

A lelkigyakorlat első elmélkedését Csiby József brassó-belvárosi plébános tartotta „Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem” (Jel 3,20) címmel. Kifejtette, hogy aki a Jelenések könyvében nem Jézust keresi, az eltéved. A könyv célja a vigasztalás, ami nemcsak a laodiceai közösségnek szóló útmutatás, hanem nekünk is. Az Úr segíteni akar rajtunk, a közösségen. Újrakezdési lehetőséget kínál mindenkinek. Isten keresi az embert, Ő kopogtat minden ember szívén. Maga mellé szeretne dédelgetni minden embert, hogy örömeiben részesítse őket. Meg akarja ismertetni minden ember jobbik énjét. Az Isten az élet teljességét szeretné minden emberrel megismertetni, ezért kopogtat szívünk ajtaján. Amíg nem nyitunk felé, addig nyugtalan a szívünk. Minden ember felelőssége megnyílni előtte. Isten nem erőszakos, nem töri ránk az ajtót. Kopogtatásának célja, hogy mindenki üdvözüljön. Az ajtón csak belül van kilincs, amit nekünk, bűnösöknek kell kinyitnunk. Ehhez a nyitáshoz hit és bizalom kell. Ha ajtót nyitunk, megváltozik az életünk. A nők és asszonyok megtették, ők nyitottak a feltámadás után.

Marton József kolozsvári egyetemi tanár Márton Áron, a főpap címmel tartott előadást. Márton Áront mint egyetemi és ifjúsági lelkészt, kultúraközvetítő embert mutatta be. Marton József hangsúlyozta, az egyház és a kultúra minden korban kölcsönösen hatott egymásra. Az egyház kultúraközvetítő volt, és annak is kell maradnia. A nőszövetség történetére visszatekintve elmondta, a két világháború között fel kellett rázni az embereket a kiábrándultságból, és ebben meghatározó szerepet játszott a nőszövetség. Márton Áron személyében kaptak iránymutató vezetőt. Az erdélyi főpásztor vallotta, hogy az ember a kultúra alakítója, a kultúra pedig az ember tökéletesítője, nemesítője, nevelője. A becsületes munkát, a kultúra közvetítését az üdvösség előfeltételének tekintette Márton Áron püspök.

A lelkigyakorlat másnapi szentmiséjét bemutató Geréd Péter belső-szolnoki esperes szentbeszédében azt fogalmazta meg, a nőknek „Veronikává” kell válniuk, „kendőt kell nyújtaniuk” minden rászorulónak.

Hársfalvi Ottó, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye általános püspöki helynöke „Lépjetek be kapuin hálaénekkel... Adjatok hálát és áldjátok nevét... Mert jó az Úr, irgalma örökké megmarad...” (Zsolt 100,4–5) címmel tartott előadást. Egy németországi templomkapu feliratából kiindulva – Domus Domini et porta coeli (Az Úr háza és a mennyek kapuja) – arról beszélt, hogy a templomba lépés egy másik világba való átlépést jelent. Átlépés a profánból a szentbe. A biztonságot, védelmet nyújtó kapu átlépése mindig személyes döntésen alapul. A lelkünknek, szívünknek is van kapuja, amit Isten előtt ki kell nyitnunk. Nekünk is vannak gyenge pontjaink, ahol a gonosz ostromol. Fel kell ezeket fedeznünk és megerősítenünk.

A lelkigyakorlatot záró szentmisét bemutató Maiernik Mihály margittai esperes homíliájában arra hívta fel a figyelmet, hogy az irgalmasság éve azt üzeni, változzunk meg. Ezt jól példázza Fülöp és Nátánáel (Bertalan) apostol meghívástörténete. Fülöpnek azt mondta Jézus, hogy „Jöjj, kövess engem!”. Ő ezt a hírt továbbadta Nátánáelnek, felszólítva őt arra, hogy „Jöjj, és nézd meg, ez a mi feladatunk!”. Meg kell fognunk a másik ember kezét, a rászorulók, a szegények kezét, és elvinni őket Jézushoz, hogy lássák, megtapasztalják Őt. Tanúságot kell tennünk róla, imádkoznunk kell hozzá.

Forrás és fotó: Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír