Peter Paul Rubens: Krisztus feltámadása (1611–12)

Csapdában vergődünk, mert az erőszakra rosszul válaszolunk. A rosszat rosszal viszonozzuk. 

Sajátos tere ennek a szabadverseny, amit az általános igény álarca fedez. Jelen van a hétköznapi terrorizmus, ami rátelepedett minden napunkra, és félelmet, bizonytalanságot gerjeszt. Új jelenségként berobbant világunkba a „forradalmi erőszak” is, ami alig értelmezhető.

Van-e kiút ebből a helyzetből? Felismerjük-e az új lehetőséget, amit az isteni erőtér kínál? 

A „programfelelős” Jézus Krisztus, aki minden rossz élét, erejét azzal veszi el, hogy a rosszat jóval viszonozza. Jézus töri meg először és egyedül az erőszak hatalmát, amikor irgalmasságot hirdet, és áldozati bárányként magára veszi a világ bűneit.

Az ember szereti abszolutizálni igazságait és erkölcsi normáit: a bűnös bűnhődjön, a jótevő kapjon jutalmat! 

Isten meghív bennünket, hogy emelkedjünk a magunk emberi szintje fölé embertársi kapcsolatainkban. Kövessük őt, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt. A szeretetnek ezt a rendkívüli formáját ajánlja nekünk, mint mindent újjáteremtő erőt. Az Istenre hivatkozó éber szeretet nem csodálkozik, hanem előnyt ad, megbocsát.

Kapcsolatunkat Istennel és egymással a nagyböjti szent idő és a húsvét a kereszt titkába utalja. A titkot Isten és ember között a kereszt függőleges ága mutatja. Az ember fölnyúl a boldogsága felé, Isten pedig lehajol hozzá, és találkoznak és összeölelkeznek, amit igazol, hogy csurom vér a fa. 

Szemmel látható zavaraink az emberi kapcsolatainkban vannak, s ezt a kereszt vízszintes ága mutatja. Embertől emberig is keresztút visz. 

Úgy látszik, hogy keresztjeinket nem az ácsolat fogja össze, hanem a rajtuk meghozott áldozat, amelyen múlik a kereszt egyensúlya, életünk egyensúlya, a világ egyensúlya.

Be kell látnunk, Isten üzenete alig „fér bele” szűk keblekbe. Keresztény közösségi hivatásunkat nem lehet lelki „magángazdálkodássá” lealkudni. 

Nagyon is jól tudjuk, hogy a szeretet inkább jelent küzdelmet, mint érzelmeket. A szeretet életösztön, nem mondhatunk le róla, ahogy önmagunkról sem, s a világról sem. 

Jézus Húsvétja megtörte az erőszak erejét és hatalmát, és lehetővé tette az isteni erőtérben a Lélek szerinti életet, amelynek gyümölcsei: szeretet, béke, öröm. 

„Jézus törekvése – J. Sulivan szerint –, hogy minden embert saját bensőjébe vezessen vissza, ahol elhatározásai születnek.” 

2019 húsvétján kívánom, hogy a feltámadásban született új életünket Isten erőterében éljük.

P. Kozma Imre OH
Prior, Delegát