Alvilág zárain áthatolván, foglyaidat megmentve, győztes jeles győzelmi utadon, az Atya jobbján foglalsz helyet.

A Iesu nostra redemptio kezdetű himnusz harmadik versszaka a második versszak szerves folytatása, hiszen egy misztériumként tekint Jézus kínszenvedésére, halálára, feltámadására és mennybemenetelére. A költő ismételten Szent Péter első levelére hivatkozik: „Mert Krisztus is meghalt egyszer a bűnökért, az Igaz a bűnösökért, hogy Istenhez vezessen minket. A test szerint ugyan megölték, de Lélek szerint életre kelt. Így ment el a börtönben sínylődő lelkekhez is, és hírt vitt nekik. Ezek egykor engedetlenek voltak, amikor Noé idejében Isten türelmesen várt, amíg a bárka elkészült, amelyben csak néhányan, mindössze nyolcan menekültek meg, épp a víz által” (1Pt 3,18–20; vö. Ef 4,9; Róm 10,6; Fil 2,7). A descendit ad inferos (alászállt a poklokra) hite a Mt 27,52 alapján már Antiochiai Szent Ignácnál is feltűnik (Magnes, IX.2). A harmadik versszak ezért a keleti ikonográfiából ismert képet idézi az apostoli hitvallások alapján. Az alászállt a poklokra tétel feltűnik Tyrannus Rufinus Expositio című művében (404 körül), majd Toledói Szent Ildefonznál (659–669), illetve Arles-i Szent Caesarius írásaiban. Noha az ősibb keleti kánongyűjtemények hitvallásaiban nem szerepel a tétel, a keleti ikonfestészetben megjelenő dódekaorton (tizenkét ünnep) között Krisztus pokolra szállása az evangéliumi beszámolók mögötti misztériumba nyújtanak betekintést. Az Anasztaszisz-ikonok nem a sírjából kilépő Krisztusra fordítják a figyelmünket, hanem a feltámadás misztériumának lényegére. Az úgynevezett Nikodémus-evangélium gazdag szemléltető teológiája nyomot hagyott a keleti ikonográfiában. Krisztus halványkék mandorlában, fényes, fehér ruhában áll előttünk. Lábai alatt a pokol összetört, keresztbe fektetett kapuszárnyai, amelyekről lehullottak a zárak, a reteszek és a kulcsok. Erre utal a himnusz claustra szava is. Az Úr megragadja Ádám kezét. Az ikon további szereplői: Ádám mögött felsorakozva Dávid és Salamon Keresztelő János vezetésével; Éva – vörös ruhában és tisztelettudó hódolattal, kendővel takart kezekkel –, mögötte Mózes a törvénnyel, Izajás és Ábel. Sokszor a csoport tagja Dániel próféta is. A XVI. századi orosz ikonográfiában Dioniszij iskolája vitte teljességre ezt az ábrázolást (Szosesztvije, Tretyakov Galéria). Jézus megváltja mindazokat, akik mindig az övéi voltak, és kiragadja őket az sátán hatalmából. A feltámadást ezután úgy írja le a himnusz szerzője, mint győzelmi diadalmenetet, amelynek során Krisztus elfoglalja azt a helyet, amely öröktől az övé, de most már Isten-emberként. Idézzük fel a keleti egyház húsvét reggeli zsolozsmájának 6. ódáját: Leszállottál, Krisztus, a föld alsó részeibe, és összetörted a foglyokat letartó börtönök zárait, s a harmadik napon, mint Jónás a cethalból, föltámadtál a sírból.

Magyar Kurír