Fönséges örök király, és a hívek megváltója, aki miatt elpusztul az elszabadult halál – diadal adatik a kegyelemnek! 

A II. vatikáni zsinat liturgikus reformját megelőzően a Breviáriumban található szövegváltozat a következő volt: Fönséges örök király, és a hívek megváltója, kinek megsemmisítő halála meghozta minden dicsőség diadalát! Az első versszak Fönségesnek szólítja Krisztust, mégpedig az Ószövetség zsoltárai alapján: „Ujjongok és benned van örömöm, s magasztalom neved, ó Fölséges” (Zsolt 9,3). Vagyis a szerző Krisztusra alkalmazza Isten ősi címét: a magasságban lakozó (héberül eljon). A himnusz kezdősora ugyanakkor Máté evangéliumának soraira is hivatkozik, amelyekben Krisztus mint az Emberfia királyként tart ítéletet (vö. Mt 25,31–34a.40a). A harmadik és a negyedik versszak Szent Pál apostol szavait értelmezi: „A győzelem elnyelte a halált. Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod? A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De legyen hála Istennek, mert ő győzelemre segít minket, Jézus Krisztus, a mi Urunk által” (1Kor 15,54b–57). A feltámadt testről értekező apostol felhívja a korintusiak figyelmét az átalakulás szükségére, és ezzel kapcsolatban felidézi Izajás és Ózeás próféta tanítását: „A Seregek Ura minden nemzetnek bőséges lakomát rendez e hegyen. Lakomát, ahol lesz finom bor, zsíros, legjava falat, és erős színbor. És leveszi e hegyről a leplet, amely minden népet betakart, és a fátyolt, amely minden nemzetet elborított. Örökre megsemmisíti a halált. Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról, lemossa népéről a gyalázatot, lemossa az egész földön” (Iz 25,6–8). Valamint: „Kiszabadítom őket az alvilág torkából, megmentem őket a haláltól. Halál, hol van a mérged? Alvilág, hol a fullánkod?” (Oz 13,14) 

Az apostol által idézett prófétai szövegek kiválóan illeszkednek a himnusz szerzőjének teológiájába, hiszen Krisztust úgy köszönti, mint aki elfoglalta helyét az Atya jobbján. Izajásnál a szöveg a Sion hegyén rendezett lakomáról szól, amelynek apropója az Úr trónra lépése. Az Úr kereszthalálának, feltámadásának és mennybemenetelének halált legyőző misztériumáról így ír az apostol: „Ha Krisztussal meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt fogunk élni is. Tudjuk, hogy Krisztus feltámadt a halálból, többé nem hal meg, a halál nem lesz többé úrrá rajta” (Róm 6,8–9), minthogy a világon eláradt bűnt legyőzte Krisztus kereszthalálának és feltámadásának túláradó kegyelme (vö. Róm 5,20b). Ilyen értelemben a mennybemenetel ünnepére írt himnusz magában hordozza az eucharisztikus értelmezést: az Eucharisztiában, az élet kenyerében Krisztus halált legyőző – megváltó – misztériumát vesszük magunkhoz. Az Eucharisztia az Atya jobbján ülő Krisztus halált legyőző lakomájának eledele.

Magyar Kurír