Január 28-án, Aquinói Szent Tamás liturgikus emléknapján az 51. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus résztvevői Romulo Valles püspök vezetésével végezték a reggeli dicséretet, majd előadásokat és tanúságtételeket hallgattak meg. A nap közös ünnepi szentmiséjét Erdő Péter bíboros mutatta be.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Romulo Valles személyes szavakkal kezdte reggeli elmélkedését. Elmondta, nagyon félt megszólalni, de álmában egy angyal azt súgta, ne féljen – hiszen Tagle bíboros előadása jön majd utána, így délre mindenki elfelejti, amit mondott. A kongresszus lelki élményét így összegezte Valles püspök: „Jó nekünk itt lennünk!” Majd Palma érsekhez, a házigazdához fordult: építsünk hát még két csarnokot a mostani mellé, egyet a cebuiaknak, egyet a filippínóknak, egyet pedig a messziről jött vendégeknek.

Az ötödik nap alaphangját az együttlét öröme adta meg.

A laudest követően a cebui állami egyetem diákjainak táncbemutatóját tekinthették meg a résztvevők. A fiatalok azt jelenítették meg koreográfiájukkal, hogy Isten szeretete miként egyesít minden embert, függetlenül nyelvüktől, kultúrájuktól. A tánc közben a kivetítőkön olyan képsorok voltak láthatók, amelyek katolikus fiatalok szolgálatait mutatták be a különböző földrészeken: szegényiskola, újjáépítés, hajléktalanellátás, ingyenkonyha, hitoktatás, közösségszervezés, imádság… A sok eltérő kulturális közegben a hit egységet teremt.

Ez a felvezetés jól illeszkedett Luis Antonio Tagle bíboros katekéziséhez, amelynek témája az Eucharisztia és a kultúrák közötti párbeszéd volt, és amelyben megvilágította, mennyire hozzátartozik emberi mivoltunkhoz a kulturális meghatározottság, hiszen ebben a keretben kell kibontakoznia az eucharisztikus párbeszédnek.

Az előadás után Szugavara Kejicsi tanúságtétele következett. A lelkipásztori munkatárs első kézből számolt be arról a cunamiról, mely 2011 márciusában sújtott le Japánra. Elsőként videofelvételen nézhették végig a résztvevők, hogyan érkezett meg a szökőár, s milyen pusztítást végzett. A felvételeken látható volt annak a háznak a pusztulása is, ahol nem sokkal korábban a tanúságtevő tartózkodott. Az anyagi pusztításnál is súlyosabb volt azonban a sok száz haláleset és az a lelki trauma, amit a csapás okozott. Öt plébániai hívő halt meg, de nem volt senki, akinek ne érte volna veszteség a családját.

Miért engedte meg ezt Isten? A csapás utáni első misén ez volt a legfájóbb kérdés – idézte fel a hat évvel ezelőtt történeteket a lelkipásztori munkatárs. – Válasz nem érkezett, de ehelyett feltárult a szolgálat útja: sokakat kellett segíteni, táplálni, bátorítani. A tragédia miértjére nincs válasz, de arra igen, hogy Jézus mit kér egy ilyen helyzetben. Ez a bizonyosság jelölte ki a japán egyház útját, amelynek a csapás után így megújult az arca a megannyi szolgálatban, amellyel a szükséget szenvedők segítségére siettek.

Szugavara Kejicsi plébániája híveinek száma megduplázódott. Világossá vált: a tragédia nem Isten büntetése volt. Inkább az mutatkozott meg, hogy Isten szeretetének terjesztésére akarja felhasználni a keresztényeket. Ebben a műben pedig az eltérő kultúrák és nyelvek teljesen eggyé tudnak válni.

A szentmisére készülve a csarnokban jelen lévő papság és a hívek cebui utcagyerekek előadását tekinthették meg. A gyerekek igen impresszív módon először a passió eseményeit jelenítették meg a színpadon. Ezután középen, az oltár helyén az utolsó vacsora élőképe tűnt fel, miközben az oldalsó kivetítőkön az előadásban szereplő gyerekek fotóit láthatták a résztvevők, amelyek lakóhelyükön, a cebui szegénynegyedekben készültek.

Az Eucharisztikus Világkongresszus ötödik napján a közös ünnepélyes szentmisét Erdő Péter bíboros mutatta be mintegy kétszáz püspök és számos pap koncelebrálásával a zsúfolásig megtelt kongresszusi csarnokban. Az elhangzó énekeket Ferenc pápa Fülöp-szigeteki látogatása alkalmára komponálták. A magyar prímás beszédében szólt az Európában tapasztalható fogyasztói szemléletről és individualizmusról, ami kihívás elé állítja az egyházat. Pozitív kezdeményezésként megemlítette a 2007-es budapesti városmissziót. A homília ebben a keretben mélyítette el a kongresszus jelmondatát: „Krisztus bennetek dicsőségünk reménye”.

A délutáni idősávban több fakultáció keretében folytatódott a kongresszus programja. A csarnokban Laureen Lynch Ryan és Frankie Berry tartottak előadást a siketek egyházi befogadásáról és lelkipásztori gondozásáról. Ez a pasztorációs szakterület kiemelt figyelmet kapott az egész kongresszus alatt. Minden előadásnak és liturgiának volt jeltolmácsa, a himnusz jelnyelvi fordítását pedig a táncosok is megtanulták, és beépítették koreográfiájukba. Ezt követően Socrates Villegas püspök vezetésével bűnbánati liturgián vehettek részt a küldöttek.

Ezzel párhuzamosan megkezdődtek az ifjúsági nap eseményei, amelyekről külön tudósításban számolunk be.

Fotó: 51st International Eucharistic Congress 2016/Facebook

Török Csaba/Magyar Kurír